Az életnek semmi értelme nincs: a magány nem ment meg attól, hogy a végzetünkkel foglalkozzunk… a halál az élet képtelenségének megcáfolhatatlan bizonyítéka…
André Malraux
1901. november 3. -1976. november 23.
francia regényíró, politikus
Az emberek nem felebarátaim; ember az, aki rám néz és megítél; azok a felebarátaim, akik szeretnek és nem néznek rám, akik mindenek ellenére szeretnek, a széthullás, az aljasság, az árulás ellenében is, akik engem szeretnek, és nem azt, amit tettem vagy tenni fogok, akik mindaddig szeretni fognak, amíg én szeretem magam […]
Vajon azért születtek a vallások, hogy olyan istenekkel ajándékozzák meg az embert, akik nem találják őt furcsának?
Minden ember őrült … de hát mi az emberi sors, ha nem erőfeszítés annak érdekében, hogy ezt az őrületet és a világegyetemet eggyé ötvözze?
Az életet sokáig be lehet csapni, de végül mégiscsak azt teszi velünk, amire születtünk. Minden öregember egy-egy vallomás…
Ha valaki olyan embertől kérdezi meg, hogy mibe fektesse a pénzét akit nem ismer jól, megérdemli, hogy tönkremenjen!
Be kell vezetni a művészet módszereit az életbe, barátocskám, nem azért, hogy művészetet csináljunk az életből, ó, dehogyis! Hanem hogy életet csináljunk a művészetből.
Az isten eszménye ugyebár az, hogy emberré váljék, de közben tudja, hogy bármikor visszanyerheti isteni hatalmát; az ember álma pedig az, hogy istenné váljék, de közben ne veszítse el személyiségét.
Lehet, hogy az embereket nem is a hatalom érdekli… Ami elbűvöli őket, az nem a valóságos hatalom, hanem az önkény illúziója.
A cselekvés, egyedül a cselekvés igazolja az életet,
Nem azért foglalkozom a halálommal, hogy meghaljak, hanem azért, hogy éljek.
A halál az élet képtelenségének megcáfolhatatlan bizonyítéka.
Az emlékezet, fiacskám, a család szent tárnája.
Ha én elfogadok valakit, egészen fogadom el, akárcsak önmagamat.
Az ifjúság vallás, és mindig hitehagyás a vége…
A képzelethez nem azt csatoljuk, amit akarunk, hanem amire képesek vagyunk.
Az ember lényegében az, amit rejteget: halomnyi szánalmas kis titok.
A művészet mindig szembeáll a földi valósággal és a magasabbat követeli.
Fűzhetjük bármilyen szorosra együvé tartozásunkat vagy hangsúlyozhatjuk bármennyire különbözőségünket, egyformán nehéz embernek lenni.
Aki a jövőben akar olvasni, annak a múltban kell lapozgatnia.
André Malraux idézetek – emberi lélek, szabadság és a művészet ereje
André Malraux francia író, gondolkodó és államférfi volt, aki egész életében az emberi lélek mélységeit kutatta: a szabadságot, a szenvedést, a hősiességet és azt, miként küzd meg az ember a történelem viharaival.
Műveiben és megszólalásaiban egyszerre van jelen a filozófiai elmélyültség és a szenvedélyes, cselekvésre hívó hang – olyan gondolkodó volt, aki hitt abban, hogy az ember saját belső erejével formálja a világot.
Az André Malraux idézetek az emberi sorsról, a művészet szerepéről és a létezés tragikus szépségéről szólnak. Szavai gyakran komolyak, mégis felemelőek: arra emlékeztetnek, hogy a szabadság és a méltóság nem magától értetődő ajándékok, hanem megőrzendő értékek. Malraux világképe arra hív, hogy merjünk szembenézni önmagunkkal, mert a változás és a megértés mindig belülről indul el.
Gondolatai azokhoz szólnak, akik hisznek a művészetben mint lelki menedékben és az emberi cselekvés erejében. Idézetei ma is időszerűek, hiszen a múlt tanulságai, a személyes felelősség és az emberi szellem szabadsága örök témák.