Nem én fedeztem fel a klórmész fertőtlenítő hatását, ám e felfedezést hasznosítottam, és úgy hiszem, ha a klórmész semmi egyebet nem teljesített volna, csak azt, amit a bécsi I. Szülészeti Klinikán véghezvitt, egyedül ezzel is eléggé bizonyította volna fertőtlenítő képességét.
A világ tudomására hoztam, hogy az I. Szülészeti Klinikán a 15%-os halálozást 1%-ra csökkentettem azzal, hogy a lázat kiváltó bomló anyagot megsemmisítettem. És mit tett Ön, Udvari Tanácsos Úr?
A szülészet az orvostudomány azon ága, amely legfőbb feladatát, vagyis a veszélyeztetett emberélet megmentését, számos esetben igen látványosan oldja meg.
1847 előtt vajon miért nem mondta és írta le senki, hogy „a legnagyobb vakmerőség, hogy valaki olyan kezekkel, amelyek a legalaposabb tisztítás után is még hullaszagúak, terheseken, gyermekágyasokon és vajúdókon vizsgálatokat végezzen”?
Ha rá akarsz lelni a világegyetem titkaira, energiában, frekvenciában és rezgésben gondolkodj.
Nincs még egy olyan lenyűgöző és kutatásra érdemes terület, mint a természet tanulmányozása. Az emberi értelem legfőbb célja megérteni ezt a nagyszerű alkotást, felfedezni a benne ható erőket, és az ezeket irányító törvényeket.
A rög- és valódi eszmék fanatikus ismételgetése ma még nincs precízen elhatárolva az orvostudomány előtt. Ezért olykor nagy reformerekről későn derül ki, hogy eszméjük nem valódi volt, hanem rög.
A tudomány haladását nem lehet feltartóztatni, bár azt hiszem, a haladás útja sohasem lesz egyenes vonalú és akadálytalan, inkább úgy fog haladni felfelé, ahogy a szőlőinda kúszik. Mivel a tudományt emberek csinálják, az új gondolatnak a jövőben is meg kell majd küzdenie a régivel. Az igazszág azonban előbb-utóbb utat fog törni magának, mint a sziklák közül kibújó új zöld hajtás, és fény fog derülni sok olyan dologra, ami ma még rejtély előttünk. De néha aggódom azért, hogy mit fog kezdeni az emberiség ezzl a tudással?
A modern ember számos tekintélyt tisztel: Freudot, Nietzschét, Marxot, Darwint s a természettudomány óriásait. Tekintélyek, mert tőlük várják a magyarázatot a világra és az emberre. Magyarázatuk hihető, sőt lehengerlő. A puszta lázadás ellenük obskurantizmus, nevetséges és hatástalan. Követőik megszámlálhatatlanul sokan vannak.
A legkellemesebb és legkevésbé ártalmas élet a tudomány és tanulság sugárútján át vezet, s aki onnét bármilyen akadályt eltávolít, vagy ott bármilyen új kilátóhelyet teremt, azt méltán nevezhetjük az emberiség jótevőjének.
Az új tudomány elmélete szerint minden él, a bolygók, a csillagok, a galaxisok is. Az univerzum minden szintjének, a kvantumtól a galaktikusig, megvan a maga rejtett energiastruktúrája, amit egy lüktető szívverés működtet, és ami közvetlen hatással van szabad akaratunkra.
Tudományos életem legfájdalmasabb tapasztalatai közé tartozik, hogy általánosan elismertetni ritkán, mondhatni sohasem sikerült valamilyen új állítást, amelynek helyességére tökéletesen kényszerítő, de csak elméleti bizonyítékokat tudtam felhozni. Egyik jó érvem sem talált meghallgatásra. Olyan emberek tekintélyével szemben, mint Ostwald, Helm, Mach, egyszerűen nem lehetett érvényesülni.
Az orvostudomány a lélek és a test egységét már évtizedekkel ezelőtt kimutatta, a vezető orvosok már évszázadok óta erről beszélnek. A kritikám épp az az orvos kollégáimmal szemben, hogy nem túl tudományosak, hanem hogy nem elég tudományosak. Nem veszik figyelembe azt a tudományt, ami a lelkünk és a fizikai testünk egységét mutatja.
Aki valóban helyesen gondolkodik, az a mai (főként természettudományos) irodalom nagy részét a benne uralkodó ferde gondolatok miatt egészen a fizikai fájdalomig fokozódó kellemetlen hatások forrásának érzi.
Nincsen semmi bizonyosság azokban a tudományokban, amelyekben nem lehet alkalmazni a matematikai tudományok valamelyikét, vagy amelyek nem fonódnak össze a matematikai tudományokkal.
A feltalálókat, a természet és az emberek közötti közvetítőket, összehasonlítva mások műveinek szajkózóival és kikiáltóival, úgy kell megítélnünk és megbecsülnünk, ahogyan egy tükör előtt álló tárgyat összehasonlítva ennek a tárgynak tükörben megjelenő képével. Mert az egyik önmagában valami, a másik pedig semmi.
Úgy tűnik, hogy a tudomány vagy a művészetek területén elért sikerhez, kell egy kis autizmus.
A tudományban sosem árt az alázat.
Nem tudom, hogy a tudomány képes lesz-e valaha is megragadni az irodalom lényegét, de jelenleg nagyon távol van tőle.
Fizikus akartam lenni, atomfizikai, kvantumfizikai problémákkal foglalkoztam. De a kutatások folytatásához el kellett volna mennem Svájcba, azt nem akartam, úgyhogy átnyergeltem a matekra, amihez csak ceruza és papír kellett.
