Nem volt szükségem modellekre, rajzokra és kísérletezésre… A konstrukció tökéletesítését lelkileg végzem el. Számomra teljesen mindegy, hogy egy turbina az agyamban, vagy a laboratóriumban forog-e… A berendezésem úgy működik, ahogyan azt elképzelem és a kísérleteknek pontosan az az eredményük, amit eleve elterveztem. E szabály alól húsz esztendő alatt egyetlen kivétel sem akadt.
Hatalmas erő van a tudományban és a technikában. Én azt hiszem, a legtöbb ember nem ismeri ezt fel. Annyi minden lehetséges az új technológiákkal. Mi csak egyetlen példa vagyunk. Két őrült kölyök ekkora hatást tett a világra az internet ereje, a disztibúció ereje, hardverek és szoftverek által. De annyi minden van még. Annyi lehetőség van, ahol az ember nagy hatással lehet a világra tudománnyal és technikával.
Nem kell a tudomány engedélyére várnunk ahhoz, hogy szokatlan dolgokat tegyünk, vagy túlmenjünk azon, amiről azt mondták nekünk, hogy lehetséges.
Megtanultam, hogy amint az ember elkezdi a vallás vagy a kultúra nyelvét beszélni, amint elkezd a hagyományból idézni, azonnal megosztja közönségét. A tudomány azonban egyesít mindenkit, és demisztifikálja a misztikát.
A spiritualitás és az igazi tudomány – nyitott elméjű és nyitott szívű alakjában – lényegében egy. A tudatlanság, arrogancia és dogmák rabságában vergődő „hivatalos” tudomány és „hivatalos” vallás hozták létre a látszólagos szakadékot. Az egyik nem tudományos, a másik nem spirituális.
A nyereségvágyból elkövetett átverések, trükkök, megtévesztések és leplezetlen csalások egyidősek a történelemmel. Társadalmunk leginkább sújtott területe pedig valószínűleg az orvostudomány.
A tudomány nemcsak hogy összeegyeztethető a spiritualitással, de a legmélyebb forrása is annak.
Hermann Oberth volt az első olyan személy az életemben, aki amikor az űrhajók, az űrhajózás lehetőségéiről beszélt, kezébe fogott egy logarlécet és matematikailag megalapozott koncepciókat és terveket vázolt fel. Én magam nemcsak vezércsillagomként tekintek rá, hanem első kapcsolatomként a rakétatudományok és űrutazás elméleti és gyakorlati kérdéseire vonatkozóan. Jár neki egy tiszteletbeli hely a műszaki tudományok történetében az áttörést jelentő hozzájárulásáért az űrhajózásban.
A természet nem ismeri a kihalást, mindössze az átalakulást ismeri. Mindenféle tudomány tanít valamire és a későbbiekben is tanítani fog, erősíti a hitünket a halál utáni létezés folytonosságában.
Ki tudja, mit hoz a jövő, ha gyerekről és partnerkapcsolatról van szó? Manapság, a tudomány és a csodák korában egy sor dolgot máskor tehetünk meg, mint korábban.
Azok a feladatok, amelyekkel a tudomány szembesül, már túl összetettek ahhoz, hogy egyvalaki meg tudja oldani őket.
A baktériumok nem idegeskednek, ha mikroszkóp alá tesszük őket. A Hold nem perel be, amiért űrhajóval leszállunk a felszínén. Ám egyikünk sem szívesen vetné alá magát olyan durva beavatkozásnak, mint amilyenekkel a baktériumokat vagy a bolygókat vizsgáljuk – abból a célból, hogy mindig mindent tudjunk róluk.
A tisztán véletlenszerű mintázattól való eltéréseket soha nem szabad figyelmen kívül hagyni, mert messzeható társadalmi és természeti törvényekre utalhatnak.
Akármilyen elbűvölőek is az élet apró részletei, a tudomány kitűnik azzal a ragyogó képességével, hogy az általánost és egyetemest tudja elénk tárni. És az emberi viselkedés tekintetében pontosan ez a célunk: hogy bepillantást nyerjünk az egyetemesbe.
Csak a dogmák halálával kezdődik a tudomány.
A Biblia azt mondja el nekünk, hogyan juthatunk a mennybe, nem azt, hogy hogyan működik a menny.
A tudományos kérdések megválaszolásakor a valóság jelenségeiből és a kísérletek eredményeiből kell kiindulni, és nem bibliai idézetekből, vagy teológiai tételekből. Ezzel még nem követünk el szentségtörést, hiszen Isten éppúgy jelen van a természet törvényeiben is, mint a Szentírás szövegeiben.
A föld mozgásának kérdése nem hitkérdés, hanem ténykérdés.
Fontos, hogy mindent mérjünk, ami mérhető, és megpróbáljuk mérhetővé tenni, ami még nem az.
A tudomány kérdéseiben ezrek fennhatósága nem ér fel egy egyed érvelésével.
