A valóság hasonlít a drágakőhöz, annyit csiszolják, mire forgalomba kerül, hogy egészen más lesz, mint amilyen eredetileg volt.
Valóság idézetek
Mellbe vágó lehet a valóság, amikor kihajítod a kifogásaidat, és szembenézel vele, hogy pontosan kivé-mivé váltál, ugyanakkor felszabadítónak is bizonyulhat.
A józan ész azt sugallja, hogy a földi dolgok jóformán alig léteznek, és az igazi valóság csupán az álmok világában lelhető meg.
Az emberek szeretnek álomvilágot építeni maguk köré, és azt gondolják, hogy az úgy majd rendben is lesz. Szeretnek elkábulni a saját hitüktől, és maguknak azt bebeszélni, hogy a dolgok voltaképpen nem is alakulhatnak másként. Aztán csalódnak. Természetesen, mert az álmok és a szép elképzelések csak ritkán járnak kéz a kézben a valósággal. A deliráló fantázia és a vak romantika -mégha jó szándékú is- remekül “mutatnak” egy sodró cselekményű regény lapjain, ám a legkevésbé sem hatékonyak a valóságban. Emiatt nem szeretik, ha valaki tárgyilagos. Ha az a másik a jelen adottságaival és lehetőségeivel is számol, s ezáltal egyrészt kevesebbet csalódik, másrészt hatékonyabban építi az életét. Jobban halad, aki nem csak előre, egy általa kreált ideába, hanem oldalra, vagy hátra is néz.
Választhatsz, miben hiszel:
1. te teremted saját valóságodat,
2. te az objektív valóság egy jelentéktelen része és körülményeid áldozata vagy,
3. valahol a kettő között teszed le a voksod, mert például úgy véled: a valóság rendkívül komplex, tartalmaz rajtad kívül álló erőket és törvényszerűségeket is, amelyeket célszerű figyelembe venned, ugyanakkor tudatosságod, szándékod és figyelmed irányultsága nagymértékben befolyásolja, hogy szubjektíve milyennek éled meg a körülményeidet, és milyen lehetőségeket fedezel fel utadon.
Azt, ami nem valós, valósnak tartjuk, és azt, ami valós, nem valósnak.
Oh, milyen ragyogó lesz a valóság, amikor majd színről színre látjuk őt.
Nem vagyunk fölkészülve a valóságra. […] Arra egyáltalán nem számítunk, hogy olyasmivel találkozunk, ami nem illik bele abba, amit a saját valóságunknak nevezünk. Elképesztő a tudatlanságunk arról, hogy mi a saját valóságunk. Bizonyos értelemben öngyilkos tudatlanság ez: ha nem tudja azt, hogy ilyen világban él, az nemcsak az örömtől és nagy pozitív élményektől foszthatja meg az embert, hanem egyszerűen egy készületlen állapotban tartósítja, olyan valóságban, ahol bármikor megtörténhet valami, amivel szemben védekeznie kell. És fog is védekezni, de ügyetlenül és esélytelenül.
Az emberi agynak csupán 10%-át használjuk ki, és a világegyetemnek mindössze 10%-ával tudunk elszámolni. A véletlen műve vajon, hogy ezek a százalékarányok így megegyeznek? Feltehetőleg nem.
Az élő világegyetem létezése azt mondja nekünk, részei vagyunk a körülöttünk lévő világnak, nem különülünk el tőle, és a mi életteliségünk része a nagyobb életteliségnek. És mivel az élet legfontosabb célja az univerzumban maga a növekedés, a változás és a fennmaradás, ezek pontosan azok a tulajdonságok, amelyek elsajátítására törekednünk kell az alatt az idő alatt, amit itt töltünk ezen a világon mint emberi lények.
Amíg nem vagyunk képesek befogadni a megfoghatatlan, a láthatatlan valóságot, addig az élet adta csodákat sem tudjuk megbecsülni, észrevenni.
Az emberek mindig azt látják, amit látni akarnak, sosem azt, ami valójában a szemük előtt van.
Árnyék csak ott van, ahol valóság is van: maga az árnyék is valóság.
A történelem a valóság megközelíthetetlenségének még csak nem is a legelkeserítőbb, inkább a legmulatságosabb bizonyítéka.
Én azt tartom – magyaráztam neki –, hogy a valóság se nem szép, se nem csúf, se nem rossz, se nem jó, sőt, értelme sincs semmi, amíg mi művészek értelmet nem adunk neki, s ihlettel, látomással, lelkünk teremtő erejével szépséget, igazságot és jóságot nem lehelünk belé.
A fizika törvényei valójában meghatározott tények és adatok általánosításának a lehető legegyszerűbb és legrövidebb megfogalmazásai. Nem szabad azonban azt hinni, hogy a tudományok egy adott fejlettségi fokán megfogalmazott elméleti fizikai törvények rendszere abszolút pontos, befejezett, további általánosítást már nem igénylő egész. Ezek a törvények csak megközelítően tükrözik az objektív valóságot, pontosításuk és általánosításuk nemcsak lehetséges, de szükséges is.
Mert egyedül a mesterségek és tudományok adnak hatalmat az ember kezébe a valóság fölött.
