Idillbe fagyott világképünk kezd olvadozni. Az új gondolati modellek számára pedig új mértékegységek szükségesek.
Tudomány idézetek
Úgy gondolom, hogy új színt vittem a tudományos ismeretterjesztésbe.
A hiedelem kialakításához és jóváhagyásához, hogy az agy az emberi test fő szerve, a modern történelem legelismertebb tudományos intézményeinek és egyetemeinek leginnovatívabb tudósai és gondolkodói közül jó páran hozzájárultak, így ez tartja magát a mainstream gondolkodásmódban.
Lássátok mármost, asztrológus urak, a nyomotokban járó fizikusokkal együtt, hogy azokkal a ti köreitekkel, amelyeket szerintetek az a képzelt kilenc mozgó szféra ír le, úgy bebörtönözitek az agyatokat, hogy amint azok között ide-oda ugrándozni és botladozni látlak, mintha megannyi papagájt látnék a kalitkában.
Azt hiszem, a legtöbb gyerek kíváncsian kutakodó fejjel jön világra. Talán azért lettem tudós, mert valamilyen értelemben gyermek tudtam maradni.
Nem, nem hiszem, hogy tévedtünk, amikor azt mondtuk, hogy a testépítés egy tudomány. A testépítés tudománya a testmozgás fiziológiájának és a táplálkozástannak az alapjain nyugszik, melyek mindnyájunkra igazak. Nem csak Mike Mentzer-re, hanem minden emberi élőlényre, aki valaha is élt e bolygón. Ahogy ’Heavy Duty’ c. könyvemben is írtam, „ha a tudomány törvényei nem lennének megváltozhatatlanok, hanem tetszőlegesen és kiszámíthatatlanul változnának, akkor maga a tudomány nem lenne megbízható kiindulópont… ha a fiziológia törvényei nem vonatkoznának mindenkire, akkor a gyógyászat tudománya nem létezhetne. A tény, ami lehetővé teszi a gyógyítás tudományát, az, hogy a néhány egyénen elvégzett kutatás eredményei az adott populáció minden tagjára vonatkoztathatók.
Milyen hasznosak is a szelek a földgolyó számára, és hányféleképpen tudja az ember éleselméjűsége felhasználni őket! S mindehhez nem szükséges semmilyen más berendezkedés, mint a levegőnek és a hőmérsékletnek az az általános természete, amely e célok nélkül is jelen lenne a földön.
Ha valaki megkapja „az összeesküvési-elmélet híve” címkézést, az a tudományos életben olyan, mintha egy labdarugó piros lapot kap a játékvezetőtől.
Minden, a természet bensőségesebb megismerése felé tett lépéssel újabb labirintusok bejáratához érünk.
A tudósok mind testvérek.
Az első találkozás a tudománnyal olyan részegítő, mint a szerelem.
Milyen szomorú, hogy sokan azt gondolják, a tudomány és a vallás kölcsönösen kizárják egymást.
A fizika igazából csak a 17. századra vált nagykorúvá, nem kis mértékben az egész tudomány két legfontosabb találmányának, a távcsőnek és a mikroszkópnak köszönhetően.
Mert egyedül a mesterségek és tudományok adnak hatalmat az ember kezébe a valóság fölött.
Pasteur, a biológia megújítója, nem volt biológus – és életében ezt erősen éreztették is vele; ahogy Dürkheim és Vidal de la Blache, akik a 20. század elején sokkal mélyebb nyomot hagytak a történelemtudományon, mint akármelyik specialista, szintén nem tartoztak a diplomás történészek közé – az egyik a filozófiát hagyta ott a szociológiáért, a másik földrajztudós volt.
Én Schopenhauerrel együtt úgy vélekedem, hogy a művészethez és tudományhoz elvezető indokok egyik legerősebbike a fájdalmas nyerseségű vígasztalanul sivár mindennapi életből és a saját vágyainak örökké váltakozó bilincseitől való menekülés. Az érzékenyebben hangoltakat ez kergeti ki a személyi létből az objektív látás és megértés világába; ez az ok azzal a vágyakozással hasonlítható össze, amely a városit lármás, áttekinthetetlen környezetéből ellenállhatatlanul a csendes hegymagaslatok felé vonzza, ahol a messzi pillantás csendes és tiszta levegőn hatol át, és nyugodt vonalakhoz simul, amelyek mintha az örökkévalóság részére teremtődtek volna.
Freud felismeréseivel sokak számára éppoly riasztó volt szembesülni, mint az atombomba pusztító hatásával és a molekuláris biológia, mindenekelőtt a génelmélet perspektíváival.
Az elméleti matematika volt az első antik tudomány, amely megszabadította magát a metafizikus bilincsektől. Az elméleti matematika szabad matematika lett. Gondolatokat tudott alkotni anélkül, hogy azoknak vonatkozniuk kellett volna a természettudomány, a filozófia vagy a teológia bármely elemére.
A nulla hiánya gátolta a matematika fejlődését, tudományos újításokat fojtott meg, mellesleg a naptárt is összekuszálta. A nyugati filozófusoknak a nulla elfogadásához egész univerzumukat le kellett rombolniuk.
Noha a technika és a tudomány leigázta a világot, de hogy ennek révén mit nyert a lélek, az már egy másik kérdés.
