Szerintem aki „óellenzékizik” az hülye, én meg hülyékkel nem tárgyalok.
Politika idézetek
A huszadik századot újra meg újra megrengeti, szétzülleszti a mindenfajta erkölcsöt nélkülöző politika. Az államok és vezetőik mentesülnek attól, ami minden tisztességes embertől megkövetelhető. Itt a végső óra, hogy megkeressük az államiság magasabb rendű formáit, melyek nem csupán egoizmuson, hanem együttérzésen is alapulnak.
Vajon politikai megoldásokkal el lehet-e érni, hogy az ország kevésbé legyen befeszülve, és az emberek kevésbé akarják átharapni a másik torkát? Nagyon nehéz kérdés. Egy politikai erő számára azért különösen az, mert miután az ország huszonöt éve arra van kondicionálva, hogy a másik politikai erőt nem legyőzzük a választásokon, hanem megsemmisítjük, és táncolunk a hulláján, a szelídség politikai üzenetei nehezen érnek célt. Ha meg célt is érnek, és valaki választást nyer a béke és a nyugalom üzenetével, biztos lehet benne, hogy másnap meghirdetik vele szemben a Nagy Ellenállást, ami arról fog szólni, hogy győzünk, visszaszerezzük, elzavarjuk.
A kormány nem választhatja ki, kit szeret. Nem fordulhat kitüntetetten azokhoz, akik közelebb állnak hozzá, akik hasonlítanak rá, akik támogatják, vagy akik elfogadják az általa kínált közösségi önképet. A kormányzás erkölcsi alapja nem a részrehajlás, hanem az egyenlő méltóság elismerése. A jó államnak éppen azok jogait kell ugyanolyan következetesen védenie, akiket a vezetői nem értenek, nem kedvelnek, esetleg erkölcsileg elutasítanak.
Irtózom a politikától, annyi sok hazugság és szenny kapcsolódik hozzá. A politikusnak muszáj népszerű dolgokat mondani és ahhoz, hogy széles körben eljusson, le kell butítani a mondókát. Ez számomra alapvető gond, mert a dolgokat nem lehet a végtelenségig leegyszerűsíteni. Jelenleg azt látom, hogy a világpolitikában tombol ez a fajta leegyszerűsített beszéd.
A magyar politikai élet ilyen: ha valaki olyan magasra jutott, mint én, annak nincs visszaút egy politikai váltás után. Ismerek olyan minisztert, aki egy éven keresztül munkanélküli volt, miután leköszönt a posztjáról. Volt olyan államtitkár, aki be is jelentkezett munkanélküli-ellátásra, annyira nem volt pénze.
Orbán hívőket csinált a szavazókból, és úgy mozgatja őket, mint egy egyházfő.
Az érett demokratikus közösség nem csodát vár vezetőitől, hanem irányt, tisztességet, hozzáértést és számonkérhetőséget. Nem azt kívánja, hogy soha ne tévedjenek, hanem azt, hogy képesek legyenek felismerni és kijavítani tévedéseiket. A demokráciának nem megváltókra, hanem felelős emberekre van szüksége. És választókra, akik ezt el is tudják viselni.







