– Kard oltja ki az életem. A sajátom, vagy az ellenségé.
– Legyen inkább az ellenségé.
Mindaddig, amíg az ellenfelet le nem győztem, rettegnem kell attól, hogy ő tör le engem, hogy tehát nem vagyok többé a magam ura, hanem ő szab törvényt nekem, ahogy én is tenném ővele.
Értelmetlen abba energiát ölni, hogy legyőzd az ellenséged. A szemeteszsák úgyis kiviszi magát minden egyes alkalommal.
A liberális demokrácia ellenségeinek van egy módszerük. Meghekkelik az érzelmeinket. Nem az íméljeinket vagy bankszámláinkat – félelmünk, gyűlölködésünk és hiúságunk érzését hekkelik meg, majd ezen érzelmeket használják, hogy a demokráciát belülről bomlasszák és semmisítsék meg. Igazából ezt a módszert a Szilícium-völgyben termékeladásra fejlesztették ki. De most a demokrácia ellenségei használják pont ugyanezt, hogy félelmet, gyűlölködést, hiúságot adjanak el nekünk.
Az ellenség csak úgy lehet felismerhető és félelmetes, ha az otthonunkban vagy legalábbis az otthonunk küszöbén van.
Az a barátunk, aki annak látszik és valójában az is. Mert aki csak látszik, de valójában nem az, az csak látszat-barát, nem pedig igazi barát. És ugyanez érvényes az ellenségre is.
Orbán Viktor az ellensége, a szuverenista, magyar érdeket védő Orbán-kormányt le akarják váltani, és azt akarják, hogy egy bábkormány élén Magyar Péter vezesse az országot. Weber támogatja és védi Magyar Pétert, tartja a mentelmi jogát, cserébe pedig „Brüsszel Péter” mindent végrehajt. Ez a szereposztás. Orbán Viktor Weberrel és Von der Leyennel szemben harcol, védi a magyar érdekeket. „Brüsszel Pétert” meg intézem én.
(2024. december 30. – Magyar Nemzet)
Senki sem legyőzhetetlen. Minden csak türelem kérdése, azaz minden csak idő kérdése.
Az ellenség ostromának kitett, körülzárt vár, mihelyt a felszabadulás utolsó reményét is kénytelen feladni, tulajdonképpen már megadta magát, különösen akkor, ha megadás esetén a valószínű halál helyett a biztos életben maradás reménye csalogatja.
Történelmünk tanítása szerint rajtunk sohasem győzedelmeskedett az ellenség ereje, hanem mindig csak saját hibánk és a sorainkban lévő belső ellenség.
Gondoskodni kell arról, hogy a halálos ellenséget legalább saját országunkban felismerjük, és a vele szemben folytatott harc mint egy megvilágosodottabb kor világító fáklyája a
többi nép számára is megmutassa a küzdő árja népek boldogulásához vezető utat.
Az ellenség csak azt teszi, amit előre látni lehetett. Magatartásából és tevékenységéből tanulnunk kellene.
Ha gyengeséget mutatsz, az ellenfél megérzi, hogy támadhat.
Bonasera, Bonasera,… mondd meg milyen okot szolgáltattam neked hogy ennyire nem tisztelsz engem? Ha barátsággal jössz a házamba, biztos lehetsz benne hogy az a két gazember még a mai napon megkapja méltó büntetését. Mert ha egy magadfajta tisztességes embernek ellensége támad, akkor az az én ellenségem is… és félhet tőled!
(Don Vito Corleone)
A rosszakaróiddal egyetlen módon cseszhetsz ki igazán. Ha kivívod az elismerésüket.
Semmi sem fog össze annyira egy közösséget, mint egy külső ellenséggel szembeni közös ügy. Ugyanaz az ellenség egyúttal a társadalmi egység elengedhetetlen támaszává válik.
A cukor az ellenségem. Bármilyen édességet elém rakhatnál és bármennyit fizethetnél érte, hogy megegyem, nem tenném meg. Egyszerűen nem érdekel.