Esetemben a verseny már kedden vagy szerdán megkezdődik. Aztán jönnek különböző fázisok. Csütörtökön még csak fejben készülsz, de már fizikailag is ott vagy, érzed a helyszínt, a közeget, péntektől vasárnapig pedig egyre mélyebbre és mélyebbre jutsz, és minden, a versenyhétvégéhez tartozó problémával szembesülsz. Aztán beszállsz, magadra öltöd az autót. Amikor a rajt előtt harminc perccel a rajtrácsra mész, ennek a ruhának tökéletesen passzolnia kell rád. Teljes harmóniában kell lenned az autóddal. Ilyenkor már semmi sem vonhatja el a figyelmedet, a legkisebb zavaró tényező sem. Teljes mértékben és a versenyre, a vezetésre, a stratégiádra kell koncentrálnod. De mindezt teljesen természetesen, anélkül, hogy erőltetnéd. Ha valami megzavar, hirtelen elbizonytalanodhatsz, határozatlanná válhatsz, és ez a legrosszabb, ami történhet veled. Teljes mértékben a célra kell koncentrálnod, a teljes versenyre, és tisztának kell maradnod fejben. A célodnak is tisztának kell lennie. Még öt, még három, még egy perc, beindul a motor. Mostantól amíg a motor dübörög, minden teljesen természetesen zajlik. Minden gondolatod elhalkul, az egész felkészülés elillan, most jön elő a személyiséged legtermészetesebb oldala. Mostantól azt teszed, amit tudsz, amit tanultál, és amit mindig is tenni szoktál.
Forma-1 idézetek
Húszévesen arról álmodtam, abban reménykedtem, hogy Forma–1-es versenyző leszek és nyerek. Harminchárom évesen már tudom, milyen ez, most már minden szakaszon túljutottam, három bajnoki címet szereztem, sok versenyt nyertem. Pontosan tudom, hogy jut el idáig az ember. Húszévesként csak hittem, hogy tudom, de nem voltam biztos benne, ezért a hitem és reményeim irányítottak, melyeket még bizonyítanom kellett. Ma, harminchárom évesen erre már nincs szükségem. Tudom, hogy képes vagyok rá, azt is, hogyan, de azt is, milyen sok bosszúsággal jár tudni ezt, miközben bizonyos körülmények között, technikai okok miatt ez mégsem megy. Ezt 1993-ban megtapasztaltam.
Mindannyian különbözünk. Más a személyiségünk, más a neveltetésünk, a hátterünk. És ha autót vezetsz, a személyiséget, a karaktered a stílusodban mutatkozik meg. Vagy nagyon agresszíven versenyzel, vagy nagyon elővigyázatosan. És amikor küzdesz, megmutatod a többieknek, mennyire vagy erős: a versenyzésen keresztül, az előzéseken keresztül, ahogyan a futamokat teljesíted vagy megnyered – ez mind az önkifejezés egy módja. Még sisakban is, amely miatt az emberek nem látják az arcodat. Ha ott fenn állsz az eredményhirdetéskor, mindenki látja, mi történik veled: vagy nyugodtan és kiegyensúlyozottan állsz ott, mivel bizonyítottál, és emiatt most megnyugodhatsz, vagy frusztrált vagy, mert nem érted el, amit akartál. És ehhez még jön a stressz. Az egész nagyon intenzív.
Nem kérdés, a sportunk veszélyes. Valahányszor autóba ülünk, az egészségünket, az életünket tesszük kockára – ez a versenyzés velejárója. Másfelől ez egyúttal egy észjáték is, mivel versenyezni nem csak annyit tesz, hogy beülünk az autóba és vezetünk – ez csak a legkönnyebb része a munkánknak. A teljes karrieredet fel kell építened, minden kategóriát sikerrel kell végigjárnod, hogy a Forma–1-be kerülhess. Aztán ott egy jó csapatra van szükséged, amelynek autója nemcsak gyors, biztonságos is. Ott van még továbbá a szponzorokkal való viszonyod, akik a karrieredet finanszírozzák, vagy a média, amely lelkileg nagyon igénybe tud venni. Tehát nagyon sok mindenre kell gondolnod, türelmesnek kell lenned. Összefoglalva: a Forma–1-ben vezetni fizikailag nagyon megterhelő, közben pedig ott van az állandó stressz, hogy mindent úgy építs fel, hogy a bajnoki címért küzdhess – és ez még korántsem jelenti, hogy meg is szerzed azt. A versenyzőknek tehát rendkívül sokféle, egymástól különböző követelménynek kell megfelelniük.
Mindegy, hol, milyen ellenfelekkel szemben, azok, akik többször győznek és jobb eredményeket érnek el, több rekordot állítanak fel a többieknél, mind valamilyen téren különlegesek. Olykor csak puszta tehetségük miatt, máskor a kőkemény munka révén, a totális önfeláldozással és becsvággyal, vagy éppen hihetetlen intelligenciával – vagy időnként ezek összességével. De mindannyiunkat jellemez a sport iránti szenvedély. Mindenekelőtt a szenvedély az, ami az ellenfeleink fölé emel minket.
Schumacher azonban sem a véletlenre, sem pedig a matematikusokra nem bízta a világbajnoki cím sorsát. Mindannyiunk emlékezetében megmarad az a krimibe illő fergeteges időmérő edzés, amelyen kérdezz-felelek mintára előbb Häkkinen, majd Schumacher autózta sorra a leggyorsabb köridőket. Végül Schumacher örülhetett, 0.009 másodperccel gyorsabb volt ugyanis, mint finn vetélytársa.
A 25. körben Kiminek már annyi előnye volt, hogy tankolás után is simán vissza tudott állni az élre, és onnan már akár fütyörészve is haza találhatott volna, minden megerőltetés nélkül.
A rajtot megint Alonso csípte el a legjobban, és ebben nincs semmi meglepő, mert ahogy a spanyol rajtolni tud, azt sajnos még tanítani sem lehetne, annyira csodálatos, és csak tőle látható.
A csapat hihetetlen autót bocsátott a rendelkezésemre az idén, és ez néha nagyon megkönnyítette az életem. Voltak idők, amikor szenvedtem Oscar ellen, aki hihetetlen munkát végzett. Hálás vagyok, hogy itt volt mellettem az elmúlt három évben, még ha ő később is érkezett az F1-be, mint én, sokat tanultam tőle, és sokszor támogatott. Ha ő nem lenne, most én nem lennék az a versenyző, aki vagyok, és ugyanez igaz Carlosra (Sainz Jr.) és Danielre (Ricciardo) is, de Oscar volt az, aki miatt minden eddiginél mélyebbre kellett ásnom, mert a szezon felében jobban teljesített, és következetesen jobb munkát végzett, mint én.
– értékelte a 2025-ös évet.
Úgy érzem, sikerült úgy megnyernem a bajnokságot, ahogyan akartam, anélkül, hogy olyanná váltam volna, aki nem én vagyok – például nem próbáltam olyan agresszív lenni, mint Max, vagy olyan erőszakos, mint a múlt nagy bajnokai. Boldog vagyok. A saját módomon nyertem. Örülök, hogy önmagam lehettem, és a „Lando-módon” győztem, ahogy Andrea [Stella] mondaná nekem. Az elején lehettem volna-e az a személy, akit talán látni akartatok? Időnként igen. De bizonyos szempontból kevésbé lennék rá büszke. Ezért vagyok nagyon elégedett magammal,mert megőriztem a hidegvéremet. Magamra koncentráltam, és a legtöbbet hoztam ki abból, aki vagyok.Tényleg remélem, hogy ez semmin sem változtat, sem a tetteimen, sem a gondolkodásmódomon. Hiszem, hogy idén a saját utamon nyertem meg a bajnokságot, azáltal, hogy sportszerű és őszinte versenyző próbáltam lenni.
– nyilatkozta Norris azt követően, hogy harmadikként ért célba az Abu-Dhabi-nagydíjon, megszerezve ezzel a 2025-ös Forma-1-es világbajnoki címet.
Ez egy nehéz közeg, és amikor jössz és már a pályafutásod kezdetén sikeres vagy, talán nem te vagy a jófiú. Talán nem vagy politikailag korrekt, nem vagy benne a rendszerben. Inkább csak önmagad vagy, mintsem az, akinek lenned kéne. Én ezt láttam Maxban is. Emellett erős személyiség, és nagyon jó eredményei vannak, és nemcsak az F1-ben. Már az alsóbb kategóriákból is és gokartból tudtuk, hogy ez a kölyök érkezni fog. Én mindig is nagyon tiszteltem.





