Jenson Button

Az elém kerülő kanyarokat nemcsak látom, de érzem is, magam alatt, a kocsin keresztül. Ezért tudom kihozni a maximumot a kocsiból nedves időben. Mivel érzésből vezetek, abban a pillanatban alkalmazkodni tudok a szokatlan körülményekhez. Sok pilóta csak ránéz a pályára és azt gondolja: Hát, egy kicsit vizes abban a kanyarban, majd lelassítok, de igazából meg kell érkezni oda, és érezni kell mindezt a kocsin és a gumikon keresztül. Ezért tudok időt nyerni azokban a trükkös esetekben, amikor a verseny alatt lesz vizes vagy szárad fel a pálya, és rossz kerekek vannak alattam. Így legyek bár száraz gumival vizes pályán, mindig fogást találok, míg sokan nem. A Forma-1-ben tizenöt nagydíjat nyertem, és ezekből hét vizes pályán történt.

Öt- vagy hatéves koromtól néztem a Forma-1-et apával, mindig megmondtam neki, mikor volt ideje egy-egy előzésnek, és általában igazam volt.

Ha az újságíró ezt kérdezi: „Hogy érzi magát miután az első körben kiesett ütközés miatt?”, alapból ezt akarom válaszolni: hogy: „Mit gondol, hogy a francba érezném magam, miután az első körben ütközés miatt kiestem?” De nem teszem, mert először is, nem akarok kellemetlen alaknak tűnni, másodszor, mert tudom, hogy nem az újságíró dolga megmondani, hogyan érzem magam; a saját szavaimmal szeretnék hallani. Azzal tisztában vagyok, hogy abban reménykednek, megszegem a protokollt és valami botrányosat mondok, de sajnálom – ha ezt akarják, várniuk kell Maxre.

Az egyetlen történet, amire emlékszem Kimivel kapcsolatban – mert a legtöbb ilyen emlékem homályos -, az az, hogy buliztam a barátaimmal, és úgy hajnal 3-ig szórakoztunk, nekem pedig akkoriban volt egy házam Londonban. Hajnal 3-kor már úgy voltam vele, hogy elfáradtam, haza megyek. Beültem hát egy taxiba, haza vittek, kinyitottam az ajtót, besétáltam a házba, és azt látom, hogy Kimi ott ül a nappalimban tök egyedül. Fogalmam sem volt, hogy került oda, még azt sem tudtam, hogyan jutott be a házamba.