2017-ben ott voltam a dobogónál Silverstone-ban – csak kérdéseket tettem fel, egyetlen alkalmam a silverstone-i dobogón –, és annyira hálás voltam, hogy Daniel nem volt ott, mert személy szerint a barátnőm izzadt tornacsukájából sem innék pezsgőt, nemhogy Daniel Riccardóéból. De ez van, része a pillanatnak, a rajongók imádják. Ez teszi a sportot azzá, ami.

Ha az újságíró ezt kérdezi: „Hogy érzi magát miután az első körben kiesett ütközés miatt?”, alapból ezt akarom válaszolni: hogy: „Mit gondol, hogy a francba érezném magam, miután az első körben ütközés miatt kiestem?” De nem teszem, mert először is, nem akarok kellemetlen alaknak tűnni, másodszor, mert tudom, hogy nem az újságíró dolga megmondani, hogyan érzem magam; a saját szavaimmal szeretnék hallani. Azzal tisztában vagyok, hogy abban reménykednek, megszegem a protokollt és valami botrányosat mondok, de sajnálom – ha ezt akarják, várniuk kell Maxre.

Az egyetlen történet, amire emlékszem Kimivel kapcsolatban – mert a legtöbb ilyen emlékem homályos -, az az, hogy buliztam a barátaimmal, és úgy hajnal 3-ig szórakoztunk, nekem pedig akkoriban volt egy házam Londonban. Hajnal 3-kor már úgy voltam vele, hogy elfáradtam, haza megyek. Beültem hát egy taxiba, haza vittek, kinyitottam az ajtót, besétáltam a házba, és azt látom, hogy Kimi ott ül a nappalimban tök egyedül. Fogalmam sem volt, hogy került oda, még azt sem tudtam, hogyan jutott be a házamba.

Szerintem azért maradtam ilyen sokáig az F1-ben – és akartam maradni –, mert folyamatosan változik. Minden azon múlik, hogy akarsz és tudsz-e újat tanulni. Ez különbözteti meg a többi sportágtól, a Forma–1 mindig változik. Ahogy a csomagod teljesítménye, valamint az ellenfeleid is. Én ezért akartam minden évben még többet belőle.

Természetesen minden pályafutásnak vannak magaslatai és mélységei. Mindig is előnyben részesítettem a nagy magaslatokkal és nagy mélységekkel tarkított karriert a stagnáló pályafutással szemben. És nekem ez is jutott! Voltak csúcsok és mélypontok. Előbbiekre szívesen emlékszem, utóbbiakat pedig próbálom elfelejteni, ahogy minden ember.

Minden sportban két fajta ember van, az egyik valami felé, a másik pedig valami elől fut (…). Mint az életben, itt is vannak csúcsok és mélypontok, én gyűlölöm a mélypontokat, de ezek azok, amik a jó dolgokat értékessé teszik. És amikor mélyponton vagy, akkor kell erősnek és pozitívnak maradnod.