A gokartozás jó felkészülés a jövőre, a motorsportokra, mert sok eszközt ad, amivel fejlődhetsz, sok képességet ad, hogy fejlődj. És a küzdelem, a kerék-kerék elleni csata az, amit itt meg lehet tanulni a Forma-1-hez.

A srác, akit leginkább tiszteltem azokban az időkben, határozottan Mika Häkkinen volt. Remek küzdelmeink voltak és stabil kapcsolatunk volt a pályán kívül is.

A legérzelmesebb bajnoki címem határozottan 2000. Suzuka a Ferrarival. 21 évig a Ferrari nem szerezett ezelőtt bajnoki címet, 4 évig pedig nekem nem sikerült elérnem, aztán végre 2000-ben megnyertem ezt a kivételes versenyt és a bajnokságot is.

A Benettonnál négy-öt év alatt felépítettük a csapatot és bajnokságot nyertünk. Ez a Ferrarinál is hasonlóan történt, mint ahogyan a Mercedesnél is ez volt a cél, csak éppen rövidebb idő alatt. Ha közös pontot kellene találnom, akkor azt mondnám, Ross Brawn.

A siker, legyen szó bármiről – legalábbis azon dolgokról, melyeket ismerek –, mindig csapatmunka eredménye. Az ember elvégzi a maga dolgát, azonban egy csapat részeként sokkal erősebbnek kell lenned, és a Formula–1 határozottan csapatmunka.

Nagyon fontos, hogy ne bízza el túlságosan magát az ember, hanem legyen szkeptikus, azt keresse, hogy miként tud fejlődni, mi a következő lépés. Én mindig úgy éreztem, hogy nem vagyok elég jó és dolgoznom kell. Szerintem ez volt a sikereim egyik titka.

A Formula–1 nagyon kemény. Régen pedig még nehezebb volt, amikor nem állt a rendelkezésedre fékrásegítő, illetve kormányszervő sem. Azonban még így is az egyik legnehezebb sport, amit űzhet az ember, szóval sok felkészülésre van szükséged.

Ahhoz, hogy jól teljesíts bármilyen sportban képesnek kell lenned észrevenned a dolgokat magad körül és tudnod kell stratégiákban gondolkodni – a fociban nekem nincs meg ez a képességem.