Fernando Alonso

Többször veszítettem ellene, mint ahányszor nyertem. Ő egy hihetetlen versenyző. Látni, hogy Michael uralja a sportágat, inspirációt jelentett a generációm minden pilótájának, amikor még a gokartban és az utánpótlás-sorozatokban szerepeltünk. Megváltoztatta a versenyzéshez történő hozzáállást, a fizikai felkészülést, az elszántságot, a mérnökökkel való hétvégi munkamorált. Michaelnek köszönhetően sok minden megváltozott a sportágban, a jó irányba.

Vannak olyan pillanatok az életben, a karrieredben, amikor más módon kapcsolódsz az autóval. Nehéz elmagyarázni, de eggyé válsz az autóval, megbízol az autóban, és olyan dolgokat csinálsz, amelyekről azt gondoltad, hogy nem lehetségesek, mint például előzések, vagy csak olyan módon mész át egy kanyaron, ami nem tűnt logikusnak, amikor először gondoltál rá.

Szerintem nem kétséges, hogy a tapasztalat sok szempontból segít. A rajtok, tisztában lenni dolgokkal, a gumikezelés, a bokszkiállások, az, ahogy megközelíted a szerelőidet. És már eleve az, ahogy hozzáállsz a hétvégékhez: a szabadedzések, azok jelentősége, illetve nem jelentősége olykor.

Édesapám mindig azt mondta nekem: „Ha a Ferrarinál versenyzel, visszavonulhatsz. Az életed teljes lesz”.

A kémbotrány szempontjából rosszkor voltam rossz helyen. De boldog voltam, hogy segíthettem az FIA-nak felfedezni mindent.

2007 nagyon nehéz volt, személy szerint azonban rengeteget tanultam. A karrierem szempontjából jó lépés volt, hogy csatlakoztam a McLarenhez és így felnőttem. Megtanultam, hogyan dolgozzak együtt egy csapattal és azt is, hogyan viseljem a média nyomását – azokat a nehézségeket, melyek a csapat és a média felől jöttek. Most már mindenre sokkal jobban fel vagyok készülve a Formula-1-ben – és az életben is.

A versenyzés a génjeimben van. Amikor négy vagy öt éves voltam, akkor is mindig versenyezni akartam- az anyukámmal, a testvéremmel vagy az emberekkel az utcán. Mindig mások ellen akartam küzdeni, összemérni a tudásomat. A győzni akarás már egészen kicsi korom óta bennem van.

Jobbnak érzem magam a többieknél. Majd ha jön valaki, aki nyers képességek terén legyőz, amikor már látom, hogy nem vagyok elég jó a rajtoknál, az autó felkészítésében, vagy amikor a garázs másik oldala egy másodperccel gyorsabb nálam körönként, amivel nem tudom felvenni a versenyt, talán akkor majd felteszem a kezem és elismerem, hogy itt az ideje valami mást csinálni. Jelenleg azonban még ennek pont az ellenkezőjét érzem.

Nagyon-nagyon sok tehetséges versenyző van, akik még csak lehetőséget sem kapnak arra, hogy Forma-1-es autót vezessenek pályafutásuk során. Nekem pedig lehetőségem volt arra, hogy eldöntsem, mikor hagyjam abba, mikor tartsak szünetet, és abban a luxusban volt részem, hogy eldönthettem, mikor térjek vissza.