1981. július 29. -
spanyol autóversenyző, 2005, valamint 2006 Formula–1-es világbajnoka
Fernando Alonso idézetei a versenyszellemről, a kitartásról és a folyamatos fejlődésről szólnak. Gondolatai arra inspirálnak, hogy a kihívások közepette is megőrizzük a fókuszt, és a maximumot hozzuk ki magunkból.
Ez egy nehéz közeg, és amikor jössz és már a pályafutásod kezdetén sikeres vagy, talán nem te vagy a jófiú. Talán nem vagy politikailag korrekt, nem vagy benne a rendszerben. Inkább csak önmagad vagy, mintsem az, akinek lenned kéne. Én ezt láttam Maxban is. Emellett erős személyiség, és nagyon jó eredményei vannak, és nemcsak az F1-ben. Már az alsóbb kategóriákból is és gokartból tudtuk, hogy ez a kölyök érkezni fog. Én mindig is nagyon tiszteltem.
Nem én vagyok a legkönnyebb ellenfél a többiek számára, hogy úgy mondjam…
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Többször veszítettem ellene, mint ahányszor nyertem. Ő egy hihetetlen versenyző. Látni, hogy Michael uralja a sportágat, inspirációt jelentett a generációm minden pilótájának, amikor még a gokartban és az utánpótlás-sorozatokban szerepeltünk. Megváltoztatta a versenyzéshez történő hozzáállást, a fizikai felkészülést, az elszántságot, a mérnökökkel való hétvégi munkamorált. Michaelnek köszönhetően sok minden megváltozott a sportágban, a jó irányba.
Nagyon családcentrikus ember vagyok, imádok időt tölteni a családommal. Azt gondoltam, hogy az életem ezen szakaszára már lesz családom és gyerekeim, meg minden ilyesmi, erre itt találom magam 42 évesen gyerekek nélkül. Ugyanakkor azt csinálom, amit szeretek, és amiben a legjobb vagyok, miközben soha nem próbáltam mást a motorsporton kívül. Úgyhogy, amikor reggel belenézek a tükörbe, boldog vagyok azzal, aki vagyok, és azzal, amit csinálok.
Vannak olyan pillanatok az életben, a karrieredben, amikor más módon kapcsolódsz az autóval. Nehéz elmagyarázni, de eggyé válsz az autóval, megbízol az autóban, és olyan dolgokat csinálsz, amelyekről azt gondoltad, hogy nem lehetségesek, mint például előzések, vagy csak olyan módon mész át egy kanyaron, ami nem tűnt logikusnak, amikor először gondoltál rá.
Szerintem nem kétséges, hogy a tapasztalat sok szempontból segít. A rajtok, tisztában lenni dolgokkal, a gumikezelés, a bokszkiállások, az, ahogy megközelíted a szerelőidet. És már eleve az, ahogy hozzáállsz a hétvégékhez: a szabadedzések, azok jelentősége, illetve nem jelentősége olykor.
100 százalékosan kell csinálnom a dolgomat, és meg kell ölnöm mások erősségeit, bármi is legyen az. De ezt csinálom mindenben, amikor gyakorlok, amikor játszom. Szoktam teniszezni is, és ha valaki jó ellen játszom, mindig magasra ütöm a labdát. Így ugyanis meg tudom törni a ritmusukat, hiszen ahhoz vannak szokva, hogy nagyon keményen megütik a labdát. Ha profikkal játszanak, a labda nagyon erősen érkezik feléjük, szóval az efféle ütésekhez vannak szokva. De ha magasra ütöd a labdát, hibáznak, hiszen lágyan érkezik a labda. Szóval jobban tudok teniszezni, ha magasra ütök. Az egyetlen esélyem, hogy legyőzzem őket, ha magasra ütöm a labdát. Szóval automatikusan ezt csinálom.
Édesapám mindig azt mondta nekem: „Ha a Ferrarinál versenyzel, visszavonulhatsz. Az életed teljes lesz”.
A kémbotrány szempontjából rosszkor voltam rossz helyen. De boldog voltam, hogy segíthettem az FIA-nak felfedezni mindent.
2007 nagyon nehéz volt, személy szerint azonban rengeteget tanultam. A karrierem szempontjából jó lépés volt, hogy csatlakoztam a McLarenhez és így felnőttem. Megtanultam, hogyan dolgozzak együtt egy csapattal és azt is, hogyan viseljem a média nyomását – azokat a nehézségeket, melyek a csapat és a média felől jöttek. Most már mindenre sokkal jobban fel vagyok készülve a Formula-1-ben – és az életben is.
Tizenhat-tizenhét éves koromig nem nagyon foglalkoztam a Formula-1-es versenyekkel. Amikor fiatalabb voltam, nem volt televíziós közvetítés és internet sem. Sok focit néztem, főleg a spanyol bajnokságot. Ezzel foglalkoztam a leginkább.
A semmittevés a legjobb kikapcsolódás. Leülök tévézek vagy könyvet olvasok. Az életünk nagyon mozgalmas, és a hétköznapokban is van mindig tennivaló. Rendezvényről rendezvényre járunk, interjúk és sok munka vár ránk. Ha van egy szabad nap, akkor legszívesebben semmit sem teszek.
A Tour de France számomra vonzó, mert mindig is szerettem a kerékpáros sportot. Nagy tisztelője vagyok Alberto Contadornak és Lance Armstrongnak. Minden nagy bajnokot nagyra tartok.
Már kicsi koromban is a legjobbak közé akartam tartozni. Ha veszítettem, sírtam. Ez elég gyakran előfordult.
Majdnem minden nap edzek, de folyamatosan változik a program. Sokat kerékpározom. Az edzőteremmel szemben előnyben részesítem a kerékpárt, a teniszt és a síelést. Egyszerűbben mondva: több élvezet, kevesebb szenvedés.
A versenyzés a génjeimben van. Amikor négy vagy öt éves voltam, akkor is mindig versenyezni akartam- az anyukámmal, a testvéremmel vagy az emberekkel az utcán. Mindig mások ellen akartam küzdeni, összemérni a tudásomat. A győzni akarás már egészen kicsi korom óta bennem van.
Jobbnak érzem magam a többieknél. Majd ha jön valaki, aki nyers képességek terén legyőz, amikor már látom, hogy nem vagyok elég jó a rajtoknál, az autó felkészítésében, vagy amikor a garázs másik oldala egy másodperccel gyorsabb nálam körönként, amivel nem tudom felvenni a versenyt, talán akkor majd felteszem a kezem és elismerem, hogy itt az ideje valami mást csinálni. Jelenleg azonban még ennek pont az ellenkezőjét érzem.
Nagyon-nagyon sok tehetséges versenyző van, akik még csak lehetőséget sem kapnak arra, hogy Forma-1-es autót vezessenek pályafutásuk során. Nekem pedig lehetőségem volt arra, hogy eldöntsem, mikor hagyjam abba, mikor tartsak szünetet, és abban a luxusban volt részem, hogy eldönthettem, mikor térjek vissza.
Amikor elhagytam az F1-et, a barátaim azt mondták: végre lesz időd azt csinálni, amit csak akarsz. Én viszont versenyezni akarok, folytatni a versenyzést. És ezt túlságosan is akarom ahhoz, hogy abbahagyjam. Nem tudom, mi van az ajtó túloldalán, és bár nem is ijeszt meg, de még nem állok készen arra, hogy megnézzem. Szükségem van arra, hogy kormányt ragadjak minden második héten
Nincs semmilyen kapcsolatom Istennel, és soha nem is akartam. Nem hiszek a sorsban vagy bármilyen más felsőbbrendű erőben. Ha egy repülőgép lezuhan, és emberek halnak meg, az nem azért van, mert a mennyekben így akarták.
Fernando Alonso spanyol Forma–1-es pilóta, a sportág egyik legtehetségesebb és legkitartóbb versenyzője. Kétszeres világbajnokként (2005, 2006) nemcsak gyorsaságával, hanem stratégiai gondolkodásával és harci szellemével is történelmet írt a motorsport világában.
A Fernando Alonso idézetek különlegessége, hogy nemcsak a versenypályáról, hanem az életről is értékes üzeneteket hordoznak.
Szavai a kitartásról, az önfegyelemről, a csapatmunkáról és a célok következetes eléréséről szólnak, miközben arra bátorítanak, hogy soha ne adjuk fel, még a legnehezebb kihívások közepette sem.
Az itt összegyűjtött idézetek inspirációt nyújtanak mindazoknak, akik hisznek a kemény munka, a szenvedély és az elszántság erejében – legyen szó sportról, munkáról vagy a mindennapi élet küzdelmeiről.
