A Homo sapiens mindent megtesz, hogy palástolja, de attól még állat marad.
Yuval Noah Harari
1976. február 24. -
izraeli történész és író
A mesterséges intelligencia egy társ, nem egy eszköz. Sokaktól hallom, hogy a mesterséges intelligencia forradalma olyan, mint az írás vagy a nyomtatás feltalálása. Ez egy félreértés, mert ezek a korábbi információs technológiák csak eszközök voltak a kezünkben. Ha feltalálsz egy nyomdagépet, szükséged van egy emberre, aki megírja a szövegeket, és szükséged van egy emberre, aki eldönti, hogy mely könyveket nyomtasd ki. A mesterséges intelligencia alapvetően más. Ez egy cselekvőképes dolog, ami képes magától könyveket írni, és képes saját maga eldönteni, hogy milyen gondolatokat terjesszen, sőt teljesen új ötleteket képes létrehozni. Mindez példa nélküli a történelemben, mert nekünk soha nem kellett egy szuperintelligens lénnyel foglalkoznunk. Bár természetesen voltak más szereplők is a világban rajtunk kívül, mint például az állatok, de mi intelligensebbek voltunk mindegyiküknél, egészen idáig.
A liberális demokrácia ellenségeinek van egy módszerük. Meghekkelik az érzelmeinket. Nem az íméljeinket vagy bankszámláinkat – félelmünk, gyűlölködésünk és hiúságunk érzését hekkelik meg, majd ezen érzelmeket használják, hogy a demokráciát belülről bomlasszák és semmisítsék meg. Igazából ezt a módszert a Szilícium-völgyben termékeladásra fejlesztették ki. De most a demokrácia ellenségei használják pont ugyanezt, hogy félelmet, gyűlölködést, hiúságot adjanak el nekünk.
A gyors társadalmi változások ritkák voltak, a legtöbb átalakulás számos kis lépés eredményeképpen ment végbe. Az emberek általában beletörődtek a status quóba, mondván: „Mindig is így volt, és így is lesz mindig.” Az elmúlt 2 évszázadban azonban a változás üteme annyira felgyorsult, hogy a társadalmi rend dinamikussá és képlékennyé vált. Jelenleg a folyamatos változás állapotában van.
Nem lehetnek válaszaid egy vita előtt. Ezért először a vitát kell elkezdeni.
Az emberi bölcsesség ereje hatalmas, de soha nem becsülhetjük alá az emberi butaságét sem.
A XXI. századi élet legfontosabb ténye az, hogy az emberek hackelhető állatok lettek. Ha elég adatod van és elég a számítási kapacitásod, akkor meghackelheted az embereket és jobban megértheted őket, mint ők értik saját magukat. Megjósolhatod a döntéseiket, manipulálhatod a vágyaikat és bármit eladhatsz nekik, amit csak akarsz, legyen az politikus vagy árucikk. Ez azt jelenti, hogy az adat válik a legfontosabb erőforrássá a világon.
Sokkal bölcsebbek leszünk, ha nem csak egyféle emberrel beszélgetünk életünk során.
A technológia önmagában nem fogja nekünk megtanítani azt, hogyan is kellene azt használnunk.
Ha egy diktátor hisz egy elméletben, akkor szinte lehetetlen megváltoztatni az ország politikáját, még akkor is, ha az az elmélet csődöt mond, mert senki nem mer nemet mondani a diktátornak. Egy demokráciában viszont nagyon könnyű valami mást kipróbálni, ha egy elmélet nem működik.
Minden kísérlet a modern társadalom jellegének meghatározására olyan, mintha a kaméleon színét akarnánk meghatározni. Az egyetlen jellemző, amelyben biztosak lehetünk, a szakadatlan változás.
Egyszerre állunk a menny és a pokol küszöbén, és idegesen járkálunk fel-le az egyik kapuja és a másik előszobája között. A történelem még nem döntötte el, melyikbe jutunk végül, és a véletlenek sorozata bármelyik irányba lódíthat bennünket.
A boldogság nem egyszerűen a kellemes pillanatok többsége a kellemetlenekkel szemben. A boldogság inkább az, ha az ember az életét a maga egészében értelmesnek látja.
A legtöbb ember tévesen azonosítja magát az érzéseivel, gondolataival és preferenciáival. Ha dühöt éreznek, azt gondolják: „Dühös vagyok. Ez a dühöm.” Emiatt aztán egész életüket azzal töltik, hogy igyekeznek elkerülni bizonyos érzéseket, és megélni másokat. Sosem értik meg, hogy nem azonosak az érzéseikkel, és hogy bizonyos érzések szakadatlan hajszolásával csak azt érik el, hogy ott ragadnak a nyomorúságban.
Az univerzumban sehol sincsenek istenek, nemzetek, pénz, emberi jogok, törvények vagy igazság, csakis az emberi lények közös képzeletében.
A kultúra váltig állítja, hogy csak azt tiltja, ami természetellenes. Biológiai szempontból azonban semmi sem természetellenes. Ami lehetséges, az definíció szerint természetes is. Valóban természetellenes, a természet törvényei ellen való viselkedés nem is létezhet, tehát szükségtelen tiltani.
A pénz sokkal befogadóbb, mint a nyelv, a törvény, a kulturális normák, a vallásos hit vagy a társadalmi szokások. A pénz az egyetlen ember alkotta bizalmi rendszer, amely szinte minden kulturális szakadékot képes áthidalni, és senkit sem diszkriminál vallása, neme, származása, életkora (…) alapján. A pénznek köszönhetően egymást nem ismerő, és egymásban nem bízó emberek is képesek hatékonyan együttműködni.
Az igazi béke (…) nem pusztán a háború hiánya. Az igazi béke a háború valószínűtlensége.
A történelem egyik vastörvénye, hogy a luxusból előbb-utóbb alapszükséglet lesz.
Soha senki nem lett még boldog attól, hogy nyert a lottón, új házat vett, előléptették, de még attól sem, hogy megtalálta az igaz szerelmet. Az embereket egyvalami, és csakis egyvalami teszi boldoggá – a kellemes érzet a testükben. Az, aki nyert a lottón, vagy rátalált a szerelemre, és most ugrál örömében, valójában nem a pénzre vagy a kedvesére reagál. Közvetlenül arra reagál, hogy csak úgy tombolnak a vérében a különböző hormonok, és elektromos jelzések valóságos vihara cikázik az agya különböző részei között.