Amikor először híresség lettem, még gyermekien pufók voltam; kerek, dundi arcú. Ez a kövérkésség egészen néhány évvel ezelőttig elkísért, amikor aztán megváltoztattam az étkezési szokásaimat. Nem ettem többet marhahúst. Végül már csirkét, disznóhúst, halat és más hízlaló ételeket sem. Jobban akartam kinézni, jobban és egészségesebben akartam élni.
Michael Jackson
1958. aug. 29. - 2009. jún. 25.
amerikai énekes, dalszerző
Michael Jackson idézetei a zene, a szenvedély és az önkifejezés erejéről szólnak. Gondolatai arra inspirálnak, hogy higgyünk az álmainkban, és bátran vállaljuk valódi önmagunkat a világ előtt.
Michael Jackson legerősebb idézetei
A szeretetről:
A szeretet boldogságában nem érzünk félelmet vagy rettegést, nem csak létezünk, elkezdünk élni.
Csak olyanokkal szoktam együtt ünnepelni, akiket igazán szeretek.
A tanulásról és a fejlődésről:
A világ legjobb tanulási módszere, ha munka közben nézzük a mestereket.
Nemcsak el akarom érni az általam felállított mércét, de túl is akarok lépni rajta.
A zenéről és a művészetről:
Egy új dal készen van, mielőtt ténylegesen megszületne – én csak az eszköz vagyok, amelyen keresztül átlép ebbe a világba.
A zene egyfajta mantra, amely megnyugtatja a lelket. Ugyanúgy szükségünk van rá, mint az ételre.
A művész legfontosabb eszköze a képzelőereje.
Nem tudom megérteni, hogy a sajtót miért érdekli annyira a külsőm. Mi köze az arcomnak a zenéhez vagy a tánchoz?
Sosem operáltattam meg az arccsontomat, sem a szememet. Nem vékonyíttattam meg az ajkamat, és nem végeztek rajtam bőrátültetést sem, nem fehéríttettem a bőrömet. Mindezek a vádak nevetséges képtelenségek. Ha igazak lennének, bevallanám őket. De mindebből semmi sem igaz. Kétszer operálták meg az orromat, és nemrég végeztek egy kisebb műtétet az államon, hogy kis gödröcske tegye formásabbá, de ez minden. Nem bánom, bárki bármit mond is. Ez az én arcom, és én tudom, mi történt vele.
Elmélyülten tudom nézni a festményeket, s szinte elveszítem bennük önmagam. Magához vonz a bennük rejlő indulat, hév és feszültség. Közölnek velem sok mindent. Érzem, amit a festő érezhetett. Ugyanígy vagyok a fényképekkel. Egy megrendítően élethű fénykép kötetnyi történetet mesél.
Szeretem a lelkemet beleadni valamibe, s azt az emberekkel elfogadtatni és megszerettetni. Ez nagyszerű érzés.
Ami igazán boldoggá tesz és amit szeretek, az az előadás és az alkotás. Nem érdekelnek az anyagi hívságok, külsőségek.
A feketék igazán újítók a táncformák kialakításában. A legtöbb új, tiszta, egyszerú táncnak ők az alkotói.
A zenész csalhatatlanul felismeri, hogy melyik szám lesz hatalmas siker.
Ha belekezdek egy terv megvalósításába, száz százalékig hiszek benne. Valósággal beleadom a lelkemet is. Meghalok érte. Ilyen vagyok.
A legtöbb lány tudni akarja, mi hajt, miért élek úgy, ahogy élek, mit miért teszek. Megpróbálnak belelátni a gondolataimba is. Meg akarnak menteni a magányosságtól, de a valóságban úgy tűnik, inkább megosztani vágyják a magányomat. Ezt igazából senkitől sem kívánhatom, mert azt hiszem, én vagyok a világ legmagányosabb embere.
Csak olyanokkal szoktam együtt ünnepelni, akiket igazán szeretek.
Sokan úgy vélik, hogy az elénekelt dalszövegnek valami különös, személyes jelentősége van az énekes számára. Ám ez gyakran nem igaz. A fontos az, hogy közel jussunk az emberekhez, az érzelmeikre hassunk. Néha a dallam vagy a szöveg apró töredékével is el lehet érni ezt, máskor a dalszöveg intellektuális tartalmával.
A dalszerzést a popmuzsika éltető erejének kellene tekinteni. Az alkotó folyamat nem idő vagy megrendelés függvénye. Beteljesítéséhez inspirációra és akaraterőre van szükség.
Olyan zenésznek tartom magam, aki történetesen üzletember is.
Paulnak és nekem hasonló elképzeléseink voltak arról, hogyan kell az igazán jó popszámnak szólnia. Valódi öröm volt vele dolgozni. Érzem, hogy John Lennon halála óta folyvást olyan reményeket kell beváltania, amelyeket az embereknek nem volt joguk vele szemben táplálni, tőle megkövetelni. Paul McCartney igen sokat adott ennek a műfajnak és a rajongóinak.
Hiszek abban, hogy az ember hatalmas, erős, de nem mindig használja ki minden szellemi adottságát. Az ész elég hatalom ahhoz, hogy segítsen elérni, bármit is akar az ember.
Valahányszor naplementét látok, mindig csendesen kimondom titkos kívánságomat, mielőtt a nap lebukna a nyugati látóhatár mögött. Mintha magával vinné a vágyaimat. Akkor mondom ki őket, amikor éppen az utolsó fénysugár is eltűnik. S a kívánság több mint kívánság. A kívánság maga a cél. Olyasvalami, amit tudatunk és tudatalattink egyaránt segíthet valóra váltani.
Hiszek a vágyakban és az ember képességében, hogy valóra tudja váltani az álmait. Igazán hiszek benne.
A Heartbreak Hotel volt az a dal, amelyet talán a legnagyobb becsvággyal írtam. Azt hiszem, nagyon sok pontot tartottam szem előtt, amikor dolgoztam rajta: lehessen táncolni rá, együtt énekelni vele, keltsen rémületet, de lehessen egyszerűen csak hallgatni. A lassú zongora- és csembalódallam a végén, pozitív végkicsengésével meggyőzi a hallgatót, nem érdemes rémületbe kergetni valakit, ha végül nem tudjuk épen és egészségesen visszavezetni oda, ahonnan elindult. A Heartbreak Hotel magában hordozza a megtorlást, s engem a bosszú gondolata mindig megigéz. Ez valami olyan dolog, amit magam sem értek. Egyébként teljesen idegen tőlem a gondolat, hogy elégtételt vegyek azon, aki valamit ellenem tett. A dalban inkább a saját tudat alatti félelmeim jelentek meg, s akkor ez segített elfojtani őket.
Míg iskolába jártam, nem volt igazi barátnőm. Voltak lányok, akiket csinosnak tartottam, de féltem közeledni hozzájuk. Mindig őrülten zavarban voltam. Nem tudom, miért.
