Bodrogi Gyula

Bodrogi Gyula

1934. április 15. -

a Nemzet Színésze címmel kitüntetett színész, rendező, érdemes és kiváló művész

Bodrogi Gyula idézetei az élet szeretetét, a humor fontosságát és az emberi kapcsolatok értékét tükrözik. Gondolatai derűs hangulatban adnak át mélyebb üzeneteket, és közelebb hozzák egymáshoz az embereket.

Abszolút élhető idegekkel rendelkezem. A színházban időnként vannak kisebb kirohanásaim, de a hétköznapokon, a civil életben nyugodt ember vagyok. […] Tudniillik, ha vészhelyzet van, halálos nyugalom fog el, és képes vagyok a megoldásra koncentrálni. Ezért mindig meg is találom azt.

Addig állok a színpadon és addig játszom, amíg bírok. A színház és a közönség szeretete éltet, ez ad erőt és ezért érdemes csinálni. A színház benne van egy színész vérében, fájós láb vagy kor ide vagy oda, játszani kell, mert ez éltet minket.

Egyetlen szülinapi fogadalmam van, az, hogy megfogadom, hogy sosem teszek fogadalmat. Nem tudnám úgysem betartani. Kívánni mindig azt kívánom, hogy egészség legyen és az egész családom egészséges legyen, ez a legfontosabb.

Nagyon szeretem a karácsonyt. A készülődésben az a legizgalmasabb, hogy mindenkivel számolni kell, ajándékot találni neki, aztán beszerezni azt, és ez persze nehéz is, sok időt is igényel. Viszont magam sem vagyok könnyű eset: nem mondom meg soha, hogy mit szeretnék karácsonyra, mert ha meglepetésként ér az ajándék, ha nem is tökéletes, borzasztóan tudok neki örülni.

Számomra a legkedvesebb pillanat ezen a pályán az, amikor vége van egy sikeres előadásnak, és a közönség derűs arccal, odaadással tapsol. Ilyenkor úgy érzem, összeölelkezünk, és ezekben a pillanatokban ott van a közönség ígérete is, hogy „máskor is eljövünk”.

Én addig olvasom a szerepet, amíg azt nem hiszem, hogy az én vagyok, és amikor már úgy érzem, hogy ezt direkt nekem írták, akkor lehet játszanom.

Szeretem föltenni a kérdést, hogy miért történik ez vagy az, miért viselkedem úgy, ahogyan. Manapság ezen mintha ritkábban gondolkodnának az emberek, mint régen, így aztán hamarabb sopánkodnak és vádaskodnak, mint hogy a dolgok mögé néznének. Én még mindig törekszem a tisztánlátásra. Sokat segít, ha azt nézem meg egy ügy kapcsán, ki fizetett rá, és kinek lett nagy haszna belőle. Ha ezt tudom, könnyebben eligazodok az életben.

Nálam a pohár mindig félig teli van. Lehet, hogy ez családi vonás, valahogy így vagyok eleresztve. A papám nyolcéves korában vált családfenntartóvá – muszáj volt vidáman néznie a dolgokat, hogy ki lehessen bírnia az életet.

Mindig azt szoktam mondani, hogy a színészetet nem lehet se tanulni, se tanítani, a színészetet csak gyakorolni lehet. A színész élete végéig tanul, és nemcsak a szerepeit, de annál többet is: az embereket. A közönség mindig tanít.

Politikai kabarét mindig is szerettem csinálni. Az éppen fönt lévőket piszkálni. Mindent lehet a színpadon, de nyíltan, ténylegesen politizálni azt nem.

A jóisten tudja, hogy miért, két fél országgá mentünk széjjel, felfogni nem tudom, csak látom. Ebben a két fél országban is biztosan van tíz olyan dolog, ami mind a kettőnek egyformán kell. Hát azt, azt találjuk meg!

A profiboksz végén, amikor véresre verik egymást, kihirdetik az eredményt, az egyik győzött, a másik vesztett, utána a két bokszoló összeölelkezik… Tudod, miért? Mert nekik a boksz a fontos. Amíg csak tudom, megütöm, de amikor arról van szó, hogy na, itt a vége, akkor nincs más.

Az én legbensőbb, legszentebb gondolatom az a béke. Énnekem az a legcsodálatosabb dolog. Meggyőződésem, hogy a béke sokkal nehezebb, mint a háború. Háborút könnyű csinálni, bárki tud. A béke, a másikban megtalálni a jót, és azt keresni benne, megtalálni benne azt, ami érték, az a nehéz dolog, de csodálatos. És ez nemcsak így személyekre érvényes szerintem, hanem ez nagyobb léptékben is érvényes.

Minden fiatal színészt köteleznék, hogy egy-két évre igazgató legyen, mert akkor megtudná, milyen felülmúlhatatlan gyönyörűség színésznek lenni.

Nem tudom, hogy van-e egyáltalán visszavonulás a színészetben. A színházban ugyanis van gyerekszerep, fiatal szerep, középkorú és öreg szerep. Végtelen a lehetőség.

Bodrogi Gyula idézetek – derű, életöröm és a színpad szeretete

Bodrogi Gyula a magyar színház- és filmtörténet egyik legkedveltebb művésze, aki évtizedek óta meghatározó alakja a hazai kulturális életnek. Közvetlen stílusa, utánozhatatlan humora és természetes játékossága generációk számára tette emlékezetessé alakításait. Színpadon, filmen és a szinkron világában egyaránt maradandót alkotott.

Pályafutását mindig áthatotta az optimizmus és az emberek iránti nyitottság. Megszólalásaiban gyakran mesél a hivatás öröméről, a kitartás jelentőségéről és arról, hogy a humor a legnehezebb helyzetekben is képes átsegíteni az embert. Életszemlélete könnyed, mégis bölcs, ezért gondolatai sokak számára ma is inspirálóak.

Bodrogi Gyula személyisége jól példázza, hogy a siker nemcsak a tehetségen múlik, hanem a kíváncsiságon, a munkaszereteten és azon a képességen is, hogy valaki hosszú évtizedeken át megőrizze a lelkesedését. Mosolya és derűje legalább annyira hozzátartozik a róla kialakult képhez, mint emlékezetes szerepei.

Az itt összegyűjtött idézetek felidézik Bodrogi Gyula életigenlő gondolkodását, és közelebb hozzák azt a szemléletet, amelyet pályafutása során mindig hitelesen képviselt.