A vagyont legtöbbször háborúval keresik meg, de a vagyon a békét szereti.
A megkötendő békeszerződésért és a világ nyugalmának helyreállításáért a felelősség teljes egészében a békét diktáló antantot terheli.
(Pesti Hírlap, 1920. máj. 23.)
Gyermekkoromban sem voltam már távolról sem „pacifista”, és minden ez irányú kísérlet csak öregbítette felfogásomat.
Kardról lehull a hüvely
És a lélekről a mell,
Nem liheghet szűntelen:
A szívnek béke kell.
Ha háború van, akkor van értelme békéről beszélni, mert a háború mégiscsak most már százezreket foszt meg az életétől, illetve tesz, hoz olyan helyzetbe sérülések és sebesülések formájában, hogy nagyon nehéz lesz utána emberek százezreinek teljes értékű életet élni, nem beszélve a családtagokról, az árván maradt gyerekekről, az özvegyekről, tehát amíg háború van, addig mindig kell, lehet és kell beszélni a békéről. Ha nem beszélünk róla, nem lesz béke. Tehát ha a béke hangja nem elég erős, akkor az a közfelfogás marad uralkodó a politikusok körében, hogy egy ilyen helyzetben csak a háború a megoldás, holott az igazság ennek az ellenkezője.
(2023. 07. 28.)
Az én legbensőbb, legszentebb gondolatom az a béke. Énnekem az a legcsodálatosabb dolog. Meggyőződésem, hogy a béke sokkal nehezebb, mint a háború. Háborút könnyű csinálni, bárki tud. A béke, a másikban megtalálni a jót, és azt keresni benne, megtalálni benne azt, ami érték, az a nehéz dolog, de csodálatos. És ez nemcsak így személyekre érvényes szerintem, hanem ez nagyobb léptékben is érvényes.
Nincs szükségem ambíciókra. Csak egy dolog van, amit nagyon szeretnék, hogy az emberiség egységben éljen – feketék és fehérek… együtt.
Számomra igazi bátorság az, amely nem harcban keresi az ellentétek feloldását, az igazi bölcsesség, amely békés megoldást teremt.
Ez a zajos világ, amelyben élünk, a kötelezettségekkel, határidőkkel, javítsdmeg-eztekkel, csináld-meg-aztokkal, az elvárásokkal megnehezíti a tisztánlátás és lelki béke elérését, akár híres az ember, akár nem. Tudatosan olyan helyzetbe kell hoznunk magunkat, hogy megkaphassuk ezt a tisztánlátást. Ennek a módja lehet imádság, meditáció, séta, a megfelelő társaság, kirándulás, kinek mi.
Békénket és jólétünket soha nem tekinthetjük magától értetődőnek, folyamatosan ápolni kell, hogy soha többé ne legyen okunk emlékműveket építeni elesett ifjúságunknak.
Amikor eljön a béke, jusson eszünkbe, hogy nekünk, a ma gyermekeinek kell a holnap világát jobbá, boldogabbá tenni.
Putyin kinyilvánította, hogy függetlennek tekint két nagy területet Ukrajnán belül. Mire én azt mondom, hogy micsoda eszesség. Ő meg bemegy és békefenntartó lesz. Az a legnagyobb békefenntartó erő… Mi is használhatnánk a déli határainkon. (…) Rendben fogják ott tartani a békét!
Számtalan serleget nyertem karrierem során, de a főnyeremény az lenne, ha béke költözne az országomba.
Alapjában véve úgy vélem, hogy a 25 évnél hosszabb béke minden nemzetnek ártalmas. A népeknek szükségük van vérveszteségre a regenerálódáshoz, akárcsak az egyes embernek. Azelőtt, az őseink életében ez harc által ment végbe.
Csak úgy nyerhetjük el a méltó helyünket, ha nem keveredünk méltatlan tettekbe. A szabadságot szomjúhozva ne igyunk a gyűlölet keserű poharából! A mi küzdelmünket örökké a méltóság és a fegyelem magas szintjén kell folytatnunk. Nem szabad megengednünk, hogy a mi teremtő tiltakozásunk fizikai erőszakba torzuljon. Újra és újra föl kell emelkednünk abba a magasságba, ahol a fizikai erő találkozik a lelki erővel.