Én, ugye, nem vagyok annyira oda az öltözködésért. A ruhák egyszerűen untatnak. Szörnyű dolgok, teljes átverés az egész, mint a vitaminok, az asztrológia, a pizza, a korcsolyapályák, a popzene, a nehézsúlyú címvédő mérkőzések satöbbi satöbbi.
Néhány ember ki nem állhatja, hogy milyen cuccokban járok, mások meg imádják. Egyesek mások megszégyenítésére használják, mások pedig arra, hogy engem szégyenítsenek meg.
A minap úgy döntöttem, hogy egy trikót veszek fel. Még csak nem is volt provokatív darab. De tudom, hogy az emberek azt fogják mondani: ’Szent szar, sze*in öltözködik, biztos üzenni próbál vele valamit.’ Pedig nem, erről szó sincs. 500 fok van, és én csak egy trikót akarok viselni.
Szerintem a modern ruhák, mégha nagyon szépek is, nem olyan elbűvölőek, mint a régiek.
Öltözz úgy, mintha ma futnál össze a legnagyobb ellenségeddel.
A divat nem csak a ruhákban él. A divat ott van az égen, az utcán, a divatnak köze van az eszmékhez, ahhoz, ahogy élünk, és ami történik körülöttünk.
Olyan szinten nem érdekel a divat, hogy ha magammal vihettem volna a ruháimat Az Ördög Pradát visel forgatása után, most mind ott lógna érintetlenül a szekrényben.
Amikor még nem volt családom, semmi más dolgom nem volt, mint vásárolgatni, szépítkezni, magammal foglalkozni. Most, ha szükségem van egy ruhára egy esti fogadáshoz, csak annyit mondok az eladónak, hogy tudna-e nekem egy ruhát és cipőt adni a méretemben. Nem csinálok belőle nagy ügyet.
Fontos a jó ruha, a szép autó, (…) egyrészt azért, mert jól érzi magát bennük az ember, másrészt pedig bizonyos területeken ezek eszközök. Sajnos. Amerikában fehér pólóban, farmerben, egy szép órával a kezemen is tudok üzletet kötni, de Magyarországon kellenek olyan külsőségek, amiknek egyébként semmi értelme.
A női ruhának olyannak kell lennie, mint egy drótkerítésnek: anélkül tölti be szerepét, hogy akadályozná az átlátást.
Az előttünk elsétáló csodálatos nő illata olyasvalami, amit soha az életünkben nem felejtünk.