Ez azon ritka alkalmak egyike, amikor egy férfi szégyenérzet nélkül sírhat, mert a sírását átszövi a bosszú ígérete.
A legédesebb bosszú, ha a lehető legjobb életet élem a rabszolgaság kötelékében.
A fájdalom szülte harag nem más, mint a bosszú előszobája.
A bosszú utáni vágy karistolja a bőrömet, éhes vadállatként tombol bennem, akit muszáj megetetnem.
– A bosszú – mondta a papnő, miközben kinyitotta a kaput – csak a sekélyes és primitív elmék öröme.
– Tudom.
– A bosszú törvényen kívül helyez.
– Tudom.
– Indulj hát, és…
– Igen?
– És pusztítsd el azokat a kurafiakat!
Nem célom sem jó embernek, sem úriembernek lenni. Mivel a bosszú hitvallása szerint élek, a jótett jótett marad, a gonosztett pedig gonosztett – és mindkettőnek ára van.
Tapasztalatlan volt a bosszúállásban. Végül is most kóstolt bele először. Most tanulta meg, hogy a bosszú ahelyett, hogy eltörölné a haragot, inkább belevési azt az ember szívébe, mintha egy feliratot vésnénk a kőbe.
A bosszú olyan sötét árnyakat vet a lélekre, ami lassan felemészt és átformál. Én már túl régóta élek ebben az árnyékban.
„A bosszú hidegen tálalva a legjobb…” Na, ezzel már egyet tudok érteni. Ez azt jelenti, hogy a bűnösök elfelejtik, hogy vadászol rájuk, és amikor végre eljön az ideje, a sikolyaik annyival csodálatosabbak.
A bosszú egy körvonal, nem pedig egyenes. Gránát, ami akkor robban fel, amikor az ember még a szobában van, és őt is maga alá temeti a robbanás.
A bosszú sokkal könnyebb út, mert az kerül a legkevesebb erőfeszítésbe. A bosszú a lusták választása. Bosszút állsz, és kész. Nem számít, mi lesz azután. Pedig valójában nagyon is számít.
A legjobb bosszú: mosolyogj, légy boldog, és ne engedd, hogy tudják, hogy fáj.



