Egy egeret sohasem fogsz meggyőzni arról, hogy a fekete macska szerencsét hoz.
Graham Greene
1904. október 2. - 1991. április 3.
angol író
Azok, akik az idézeteket szeretik, az értelmetlen általánosítások rabjai.
Szerintem a szerelem nem szűnik meg, csak éppen oly könnyen növi ki az ember, mint egy szerzőt, akiért gyerekkorában rajongott.
Még ha hinnék is valamilyen istenben, akkor is gyűlölném a gyónás gondolatát.
Letérdelni egy sötét skatulyában. Kitárulkozni egy másik ember előtt.
Bocsásson meg, tisztelendő atyám, de természetellenesnek érzem … férfiatlannak.
Tudja, a szenvedés olyan dolog, amelyről mindig gondoskodik a Jóisten, ha szükségét érzi.
A gazdag semmire sem hiú, csak a tulajdonára. Csupán a szegényekkel kell óvatosan bánni.
Az írókról mindig azt mondják, hogy életük első húsz éve adja minden élményüket – a többi csak megfigyelés –, de én azt hiszem, ez mindnyájunkra áll.
Az önkifejezés nehéz és önző dolog. Mindent felfal, még az ént is. A végén rájössz, hogy nincs már éned, amit kifejezhetnél.
A bosszú jót tesz a jellemnek: a bosszúból származik a megbocsátás.
Az ember nem becsüli a saját hazáját, amíg el nem hagyja.
Ha az ember szerelmes, a másiknak a szemével látja önmagát is, ez annyit jelent, hogy az ember a saját hamisított és felmagasztosított képébe szerelmes.
Irigylem magától az olyan barátot, akivel irodalomról beszélgethet. Manapság nagyon kevés embert érdekel az irodalom.
Gyakran eszembe jut, hogy az életünket erősebben befolyásolják a könyvek, mint embertársaink: hiszen könyvekből, mintegy másodkézből, tanulunk szeretni és szenvedni.
Vagyunk így néhányan… csak lassan melegszünk fel… nem olyan könnyű ám szeretni… elkövetünk egy csomó baklövést.
Aki ágyban tölt hónapokat, az bölcs lesz, vagy meghal.
Graham Greene idézetek – lélektani mélység, erkölcsi dilemmák és emberi sebezhetőség
Graham Greene az angol irodalom egyik legjelentősebb 20. századi alakja, aki regényeiben és esszéiben az emberi lélek árnyékos ösvényeit járta be. Műveiben a politikai feszültség, a hit és kétely kérdései, a bűn és bűnhődés, valamint az emberi kapcsolatok törékenysége jelennek meg – mindezt páratlan pszichológiai érzékenységgel.
A Graham Greene idézetek mély, sokszor fájdalmas igazságokat fogalmaznak meg. Egy olyan író gondolatai ezek, aki értette, milyen összetett az emberi természet: hogyan él egymás mellett a jó és a rossz, a szerelem és az árulás, a vágy és a félelem. Greene szavai tiszták, sűrűek, és olyan életbölcsességet hordoznak, amely sokáig velünk marad.
Idézetei azokhoz szólnak, akik szeretik a lélektani pontosságot, a morális kérdések nyugtalanító erejét és azt, amikor egy mondat nemcsak elgondolkodtat, hanem meg is érint. Greene gondolatai segítenek megérteni önmagunkat, a világot, és azt a finom, törékeny egyensúlyt, amely az emberi életet átszövi.