Martin Luther King

Martin Luther King

1929. jan. 15. - 1968. ápr. 4.

amerikai baptista lelkész, polgárjogi harcos és politikai aktivista

Martin Luther King idézetei az egyenlőségről, az igazságosságról és a békés változás erejéről szólnak. Gondolatai inspiráló módon emlékeztetnek arra, hogy bátorsággal, kitartással és emberséggel maradandó hatást gyakorolhatunk a világra.

Csak úgy nyerhetjük el a méltó helyünket, ha nem keveredünk méltatlan tettekbe. A szabadságot szomjúhozva ne igyunk a gyűlölet keserű poharából! A mi küzdelmünket örökké a méltóság és a fegyelem magas szintjén kell folytatnunk. Nem szabad megengednünk, hogy a mi teremtő tiltakozásunk fizikai erőszakba torzuljon. Újra és újra föl kell emelkednünk abba a magasságba, ahol a fizikai erő találkozik a lelki erővel.

Nem az a kérdés, hogy szélsőségesek leszünk-e, hanem az, hogy miféle szélsőséget képviselünk. A szeretetben leszünk szélsőségesek, vagy a gyűlöletben.

Lépjünk tovább a döntésképtelenségtől a tettekig! Ha nem cselekszünk, belecsúszunk abba a hosszú, sötét és szégyenteljes mélységbe, amely azoknak jár, akiknek befolyásuk van, de nincs bennük együttérzés, akiknek hatalmuk van, de nincs bennük erkölcs, akiknek erejük van, de nem látnak.

A gyűlölet olyan, mint a lappangó rákos megbetegedés, szétmarja a személyiséget, és eleszi az élethez szükséges egységet. A gyűlölet elpusztítja az ember érzékét az értékek iránt és az ítélőképességét. Arra készteti, hogy a gyönyörűt visszataszítónak lássa, a visszataszítót pedig gyönyörűnek, arra készteti, hogy összetévessze az igazat a hamissal, és a hamisat az igazzal.

Nincs semmi rossz a hatalomban, ha a hatalmat helyesen használják. Láthatjátok, mi történik, ha néhány filozófusunk eltér az alapoktól. És az egyik legfőbb gond a történelemmel az, hogy a szeretet és a hatalom fogalmát általában szembehelyezték egymással, így a szeretetet a hatalomról lemondásként értelmezték, a hatalmat pedig a szeretet elutasításaként.

Minden tragédiák legmélyebbike nem az, hogy fiatalon halok meg, hanem ha 75 éves koromig élek úgy, hogy sosem éltem igazán.

Minden személynek döntenie kell egy bizonyos pontnál, hogy a teremtő önzetlenség fényében fog járni, vagy a romboló önzés sötétségében. (…) Az élet ismétlődő és sürgős kérdése: „Mit teszel másokért?”

Nem az a férfi mércéje, ahogyan kellemes és kényelmes percekben viselkedik, hanem az, hogyan állja meg a helyét vitákban, és hogyan oldja meg a kényes helyzeteket.

Mások ezeket keresték még