Régi őszök, régi diófák és régi emberek jutottak az eszembe, és arra gondoltam, hogy amíg az öregek meg akarnak tartani mindent és a fiatalok el akarnak venni mindent, nem lesz békesség a földön, és se öregnek, se fiatalnak, nem marad az égvilágon – de semmije se.
Ha az vagyok, amim van, és mindenem elvész, akkor én ki leszek?
Aki többet birtokol, annak jobban kell félnie a veszteségtől.
Nem az a győzelem, ha birtokollak. Az a győzelem, ha szabad akaratodból maradsz mellettem.
Figyeljetek a szavaimra,
csak ezt mondom végezetül:
homokos föld mindent beinna,
mély kútba minden elmerül,
a pénzed hamar elrepül,
nem lesz belőle úgyse kastély,
mert régi dolog, hogy ebül
vész el, amit ebül szereztél.
Bármid van, bármit kapsz, minden csak pillanatokra a tiéd. Tovaszálló pillanatokra.
A birtoklás fontos szó. Sokat jelent. Azt, hogy a sajátja.
Minél többet szerzel, annál többet akarsz, miközben nem ott vakarod, ahol viszket. Végül már csak arra tudsz gondolni, amid nincs, és amit nem szereztél meg, és képtelen vagy élvezni azt, ami a tiéd.
Csak egyetlen nagyobb félelem létezik annál, hogy nem tudod megszerezni azt, amire vágysz: a félelem attól, hogy elveszíted.
Ha megbecsülöd, amid van, megkapod, amire vágysz.
Az általad birtokolt tárgyak idővel téged fognak birtokolni.
A leggazdagabb ember nem az, akinek a legtöbb tárgya van, hanem akinek a legkevesebbre van szüksége.
Nehéz megtartani azt, ami nem a saját személyiséged fejlődése által került a birtokodba.
Valamikor szerettem volna egy helyen gyűjteni tárgyakat magam köré, végül csak helyeket, élethelyzeteket sikerült. Ez se kevés. (…) Ami fontos tárgy, az úgyis belém költözik, nem tud elveszni.
A magyarok a magántulajdont egyedül a sajátjukként képesek elviselni, bízni viszont csak a magántulajdonban bíznak.
Ha szeretnél megkaparintani valamit, amire vágysz, tégy úgy, mintha valójában nem is lenne rá szükséged.
Ahhoz, hogy többet tudj magadénak, előbb te magadnak kell többnek lenned!
Ha olyan dolgokat veszel, amikre nincs szükséged, hamarosan olyan dolgokat fogsz eladni, amikre szükséged lenne.
Ma már azt gondolom, hogy a felesleges felhalmozás fenntarthatatlan. Ha ezt megértjük, meg kellene próbálnunk eszerint is élnünk. Ha kinézel az ablakon, látsz itt egy kismotort, amivel jöttem. Ez egy több mint húszéves járgány. Ha a régi paradigma szerint élnék, már rég lecseréltem volna, és nem azért nem tettem, mert boomer hóbort, hogy ragaszkodom a régi dolgaimhoz, vagy mert nincs pénzem újra. Hanem azért, mert még mindig teljesen megfelel arra, amire használom. Sem ez, sem az autó, sem más tárgyi dolog nem jelent számomra státuszszimbólumot, amin keresztül ki kellene fejeznem az egyéniségemet. Ebben is igyekszem magam hozzászoktatni egy tudatosabb gondolkodáshoz, mert tényleg nem kell mindenből a legújabb, a legcsilivilibb. Egy picit belátóbban is lehet élni.
A mértéktelenségnek nem az öröm, hanem az örömtelenség a szülőanyja.
