Tévedés azt hinni, hogy valaminek a birtoklása legyen az bármi – önmagában megelégedés és boldogság forrása lehet. Sem ember, sem hely, sem bármilyen tárgy nem tehet boldoggá. Okot teremthetnek ugyan a boldogságra és az elégedettségre, az Élet Öröme azonban belülről fakad.

Annak nincs semmi önös tulajdona, aki nem akar és nem is kíván semmit birtokolni sem magából, sem mindabból, ami rajta kívül van, sőt Istenből és semmi egyébből sem.

Mindig az kellene, ami nincs, mert ami van, az van, s ezzel már ki is esett a vágy játékos hálójából, bele a meguntság hétköznapi porába.

Sokan maguk mondanak le a lelki értelemben vett függetlenségről. Önszántukból felejtettek el boldogok lenni. Azt hisszük, vannak magasztos céljaink és fontos értékeink, miközben gyakran az egész életünk egy hajsza. A többet, a nagyobbat és a szebbet kergetjük. Keressük a boldogságot, s nem vesszük észre, hogy ott van az orrunk előtt, csak épp vastagon elfedik az újabb és újabb vágyak. Mindig csak dobbantunk a pallón, ahelyett, hogy végre megérkeznénk.