Az év egy percből születik, a madár a tojásból lesz, egy hosszú kapcsolat pedig a rövidből jön létre. (…) Hogyha már kezdetben tartós kapcsolatot akarsz, a lehetetlent akarod. Mintha éveket akarnál megélni a percek nélkül.

Legutoljára gyerekkoromban vártam türelmetlenül valamire: hogy megkapjam a Tom Mix sarkantyúimat. Egyre a postaládát lestem, és aznap, amikor megjött végre, meghalt a nagyanyám. Azóta nem várok semmit.

Érzelmi éhség. Nem tudom, hogy létezik-e ennél erőteljesebb emberi szükséglet. Természetesen létezik erkölcs. Léteznek elvek. Ennél nem lehet erősebb egy nő bőrének illata, csípőjének ringása, hajának ébensége, a szájából ivott meleg bor íze… Vagy a szerelemben nincs erkölcs? Ilyenkor nem lehet tanulni a türelmet, amikor lépteket vársz, egy hangot s végtelen érintést. Megküzdhetsz az idővel, a várakozással, önmagaddal. Ez nem lehet bűn. Vele semmi sem bűn. A hiánytól viszont hasfájás kínoz.

Van a türelem… A türelem, ami a legértékesebb dolgokhoz szükséges. Kivárni egy szépséges rózsa nyílását. Megvárni egy gondolat szavakká érését. Megalkotni egy sejtelmes mosolyt rejtő képet. Megkomponálni egy zenét, mely a Kedveshez repít. Mind-mind türelem, idő, kitartás. És hit. Hit a szeretetben, a szépségben, a csodában. Hit a türelem gyümölcsében.