Amikor a választásokon szavazunk, akkor valóban állást foglalunk, ám két választás között is véleményt kell alkotni a közélet kérdéseiben, környezetünk, közös ügyeink kérdéseiben. És fontos, hogy ez a vélemény a saját véleményünk legyen.
Vélemény idézetek
A dolgok tulajdonképpen ok és értelem nélkül történnek, és végül is mit számít, ki kicsoda? A te nagy véleményed rólam csupán a te véleményed. Bármelyik pillanatban megváltozhatod. Miért tulajdonítasz jelentőséget véleményeknek, még ha a sajátodéról van is szó?
Ha azt érzem, hogy egy fiatalabb kollégám kíváncsi a véleményemre, akkor boldogan megosztom vele, de csakis akkor, ha ezt érzem.
A kritikáról valaki régen azt mondta nekem, hogy ha a pozitív értékeléseket elfogadod, akkor a negatívakat is el kell fogadd. Mindkettőben van valami, és ezek mind vélemények.
Az életben sokszor előfordul, hogy mások véleményére kell hagyatkoznunk.
A nőknek külön véleményük van a férfiakról, de ők rendszerint titokban tartják a mondanivalójukat.
Tulajdonképpen autodidakta állatkertes voltam, és általában véve sokkal jobb véleményem volt az állatokról, akikkel együtt éltem, mint az általam akkor ismert emberek többségéről.
Te vagy a legfontosabb kritikus. Egyetlen véleménynek sincs olyan befolyása arra, hogyan érzed magad, mint annak, ahogyan önmagadról vélekedsz. És a legfontosabb megbeszéléseket, eligazításokat és beszélgetéseket, amelyekben valaha is részed lesz, önmagaddal folytatod.
Én nem tudom, nem értem, képtelen vagyok már felfogni és feldolgozni, hogy embereknek, ha értenek hozzá, ha nem, basszus mindenről, de MINDENRŐL véleményük van.
MINDENRŐL.
Hihetetlen. És akkor még el is mondják… hogy bármi van, de annak az ellenkezője se elég jó.
Ha meg szólnak neki, akkor sértődötten visszavág. Sajnálatos ez a fajta locsogáskényszer, jár a szája mindenkinek, mint a kacsa segge, nyilvánosan.
Tele vagyunk bírálattal, ítélettel, hozzáfűznivalóval. Miért mondta, nem kellett volna, mást kellett volna, nem így kellett volna, hogy nézett ki, satöbbi…
Mondják már meg, hogy kinek jó ez?
Az ember gyakran ellentmond egy véleménynek, miközben tulajdonképpen csak a hang ellenszenves, ahogyan előadták.
Milyen egyszerű lenne az élet, ha az emberek őszintén és becsületesen közölnék egymással véleményeiket, érzéseiket és gondolataikat. Ehelyett mindig valami mást mondanak. Az ördög tudja, hogy miért. De hát ha ez már egyszer így van, mit lehet tenni?
A fogyasztói társadalmat nem az érdekli, hogy mi a véleményem, mik a gondolataim. Az érdekli, hogy hogyan dolgozom – esetleg teljesen unalmas és értelmetlen munkakörben – és mennyit vásárolok az üzletekben. Minél inkább elnyomom saját magamat, az érzelmeimet, a véleményemet, annál inkább beleereszkedem abba a gépezetbe, amit ez a társadalom képvisel. Így elfogadhatóbb polgár leszek, elfogadhatóbb tagja a társadalomnak annak dacára, hogy magamat teljesen elveszítem.
Ha az elmúlt években nem változott legalább egy fontos dologban a véleményed, vagy nem alakítottál ki újakat, ellenőrizd a pulzusod. Lehet, hogy már halott vagy.
Soha nem okvetetlenkedem, nem akarok okostojás lenni, de ha megkérdezik a véleményemet, akkor mindig elmondom, amit őszintén igaznak tartok.
Miért gondolják azt az emberek, hogy feltétlenül szükséges elmondaniuk, mit gondolnak rólunk?
Milyen gyorsan is alkotunk véleményt egy-egy emberről, s jutunk velük kapcsolatban ilyen-olyan következtetésre! Az egós elmét elégedettség tölti el, amikor címkét ragaszthat egy másik emberi lényre, hogy így fogalmi identitást adjon neki, amikor kinyilvánítja fölötte igaznak vélt ítéletét.
Akit erőszakkal győznek meg, annak nem változik a véleménye.
Tiszteletre méltó álláspont, csak kissé hülye.
Aki ismer, az tudja, milyen ember vagyok. Tudom, hogy nem vagyok egyszerű eset, de összességében nem tartom magam rossz embernek. Aki egy újság beszámolója alapján fog megítélni, az nem érdekel, annak nem fogok adni a véleményére.
Az ember úgy is megváltoztathatja álláspontját, hogy nem rúg bele korábbi meggyőződésébe.
