A fogyasztói társadalmat nem az érdekli, hogy mi a véleményem, mik a gondolataim. Az érdekli, hogy hogyan dolgozom – esetleg teljesen unalmas és értelmetlen munkakörben – és mennyit vásárolok az üzletekben. Minél inkább elnyomom saját magamat, az érzelmeimet, a véleményemet, annál inkább beleereszkedem abba a gépezetbe, amit ez a társadalom képvisel. Így elfogadhatóbb polgár leszek, elfogadhatóbb tagja a társadalomnak annak dacára, hogy magamat teljesen elveszítem.
Ha az elmúlt években nem változott legalább egy fontos dologban a véleményed, vagy nem alakítottál ki újakat, ellenőrizd a pulzusod. Lehet, hogy már halott vagy.
Soha nem okvetetlenkedem, nem akarok okostojás lenni, de ha megkérdezik a véleményemet, akkor mindig elmondom, amit őszintén igaznak tartok.
Miért gondolják azt az emberek, hogy feltétlenül szükséges elmondaniuk, mit gondolnak rólunk?
Milyen gyorsan is alkotunk véleményt egy-egy emberről, s jutunk velük kapcsolatban ilyen-olyan következtetésre! Az egós elmét elégedettség tölti el, amikor címkét ragaszthat egy másik emberi lényre, hogy így fogalmi identitást adjon neki, amikor kinyilvánítja fölötte igaznak vélt ítéletét.
Tiszteletre méltó álláspont, csak kissé hülye.
Aki ismer, az tudja, milyen ember vagyok. Tudom, hogy nem vagyok egyszerű eset, de összességében nem tartom magam rossz embernek. Aki egy újság beszámolója alapján fog megítélni, az nem érdekel, annak nem fogok adni a véleményére.
Az ember úgy is megváltoztathatja álláspontját, hogy nem rúg bele korábbi meggyőződésébe.
Csak az idióták nem hajlandók megváltoztatni a véleményüket.
Légy önmagad. Szeress teljes lényedből. Figyelj mindenre és mindenkire, de ne törődj mások véleményével.
Nincs veszedelmesebb, mint ha a felelős állásban levő vezetőnek minden kérdésben előre elfoglalt, változhatatlan álláspontja, kész döntése van.
Az idióták egyáltalán nem értenek a futballhoz, és mégis elmondják a véleményüket.
Alapvetően én nem vagyok – szerintem – az a szimpatikus fajta, mert a tárgyilagosságom, amit persze sokan összekevernek és azt gondolják, hogy goromba vagyok, miközben nem, csak ami van, az van, nincs mit szépítgeti rajta, ki kell mondani, attól hogy mást mondunk semmi nem változik meg.
Ha az, akihez beszélsz, az általad mondottak hatására rosszabb véleménnyel lesz arról, akiről beszélsz, akkor pletykálkodsz – úgyhogy hagyd abba.
A gyógyulás arról szól, hogy felállunk, kiegyenesedünk, és mások szemébe nézve nyugodtan így szólunk: „Megvan a saját véleményem, és nem probléma, ha nem értesz egyet velem!”
Mindig kiállok az elveim mellett. Nem mondhatnám, hogy ez mindig kifizetődő, hiszen sokszor ért már gúny és megaláztatás emiatt.
Elképzelésem sincs, hogy hogy lehet úgy létezni, és hogy miért jó egyáltalán úgy létezni, hogy mindig mindenre keresni kell, és meg is kell találni az ellenpéldát, vagy abban a bizonyos dologban amiről szó van a hibát, személyeknél aztán különösen, hogy az egyébként nem is úgy van, meg hogy azt nem is tudta, meg hogy nem is úgy csinálta, és egyébként is akkor amikor … no és rögtön mondani valami teljesen ellenkezőt, mert kényszeresen ki kell fejezni az ellenvéleményt, mégpedig azonnal és mégpedig legtöbbször mindenféle hozzáértés nélkül.
Sokan készek visszavonni dicséretüket, de csak emelkedett szellem képes helyesbíteni elítélő véleményét, illetve megdicsérni azt, akit korábban támadott.
A legnagyobb börtön, amelyben ember csak élhet, amikor mások véleményétől félve él.
