Megtudtam, hogy a csillagok nem tartanak örökké. Láttam, ahogy a legszebbek közül néhány elolvad és lezuhan az égről. És ha egy elolvadhat, akkor mind elolvadhat; mivel mind elolvadhat, ez egyetlen éjszaka is bekövetkezhet. Ez a bánat eljön majd – tudom. Minden éjjel ott akarok ülni, hogy nézzem őket, amíg ébren tudok maradni; és bevésem ezeket a szikrázó mezőket az emlékezetembe, hogy amikor lassanként majd mindet elveszik tőlünk, akkor képzeletem segítségével visszavarázsolhassam ezt a gyönyörű tömeget a fekete égre, hogy megint ott szikrázzanak, és könnyeimmel megduplázhassam őket.
Képzelet idézetek
Odakint az idő borús volt, hideg és ködös. Ilyen napokon az ember elhiszi, hogy valahol lápi boszorkák kevernek varázsfőzeteket az üstjeikben, s hogy a parti öblökben nem is fókák úszkálnak, hanem elátkozott leányok, akik gonosz varázslat miatt élnek fókabőrben.
Szerintem ez az olvasás egyik célja. Így megélhetünk más életeket is, nem csak azt az egyet, amelyben létezünk. Ettől lesz az egyszobás mentális kunyhónkból villa. Tehát az olvasás mindig telepátia és mindig időutazás. Mindenkivel, minden hellyel, minden idővel és minden elképzelt álommal összeköt bennünket.

















