Az emberi gyűlölködés és gáncsoskodás elszomorít.
Szomorúság idézetek
Szerelmemet nem
viszonozta az élet
– barátok lettünk.
Kilencéves koromtól volt igazán rossz nekem. Édesanyám az alkoholt választotta, ez kihatott rám, édesapámnak pedig nem mertem elmondani, nem tudott semmit. Nem volt másom, csak akaraterőm.
Az ember csak saját magának rontja el az életét, ha egyfolytában azt sulykolja, hogy az mennyire nem jó.
Szeretsz gondolni?
– én attól majdnem mindig
szomorú leszek!
Akik nem ismerik a szenvedést, sosem ismerhetik meg a valódi békét.
Emberek, ha boldogtalanok vagytok, vigasztaljon benneteket, hogy én is boldogtalan voltam.
Semmihez sem kell nagyobb bátorság, mint hogy nevetés mögé rejtsük szomorúságunkat.
Voltak igazán elkeseredett pillanatok az életemben – mint mindenkinek –, de átsegítettek rajtuk a barátaim, amikor megkérdezték: „Segíthetek valamiben?” Holott már segítettek is – csak nem tudták – azzal, hogy feltették ezt a kérdést.
Amit a legjobban bánok az életemben, az a válásom.