Senki se tudja, mit veszített,
de a sétatéren, a híd alatt,
az ágyban, a csókban, a zsebében
valamit mindenki kutat.
Valahol valami eltörött,
valahol valami nincsen rendjén.
Veszteség idézetek
Ha akkor, amikor elszenvedjük a veszteséget, le tudjuk hajtani a fejünket, össze tudjuk kulcsolni a kezünket, és azt tudjuk mondani, „ez egy adomány – a lemondás adománya”, akkor a legkisebb csekélység is értelmet nyer, a múlandó örökérvényűvé válik, és ami a napi használatban addig mindössze egy eszközként szolgált, imádatunk tárgyává lesz, örökre elraktározva a szívünk templomának kincsesházába.
Nem minden veszteség, amit elveszítünk.
Aki többet birtokol, annak jobban kell félnie a veszteségtől.
Eljön az a perc, az egyiknél előbb, a másiknál később, amikor az ember elveszti azt, amiért élt. Ha el nem vész, akkor föl kell adni, és akkor…Akkor az ember vagy meghal, vagy keres valami mást.
Bizonyos mértékű veszteségeket elkönyvelhetek, de embereket nem vesztettem el. Abban nagyon hiszek, hogy amíg élünk, senkit nem veszítünk el, ha képesek vagyunk arra, hogy szembenézzünk saját esendőségünkkel, és azt fel is tudjuk vállalni. Két jó szó és egy bocsánatkérés csodákra képes.
Az életnek megvannak a maga évszakai, és mindig eljön az elengedés évszaka. De van valami szép is ebben az időszakban, az elengedésben. A levelek mindig szépen, kecsesen hullanak alá a fáról.
A veszteség megváltoztatja az embert. De meg lehet gyógyulni.
Amikor az ember elveszíti a szüleit, hirtelen egy új világba kerül. Mintha addig csodaországban élt volna. Minden új benne, már nem ölel magához és soha nem leszel az, aki voltál. De úgy gondolom, valahogy így válunk érettebbé, ami pedig az öregedés ajándéka.
A kutya barátsága sohasem aranyozott bé engemet jobban, mint jelen esetben, mert olyan vagyon én is, mint más ember: ha elveszti az egyik örömét, mint én a barát vendégeket, akkor annál nagyobbra nő az a másik öröme, ami megmaradt.
Ami elveszett, az elveszett – ki beszél a tavalyi hóról? A római korona beleesett a csalódások kútjába, kár volna utánalökni még ezt a gyereket is.
Az ókori egyiptomiak meggyászolták egy macska elvesztését, és leborotválták a szemöldöküket. Miért ne lehetne egy macska elvesztése ugyanolyan szívszaggató tragédia, mint bármilyen más veszteség?
A boldogságot mindig elveszítjük. Aki sohasem veszítette el, az sohasem volt boldog.
Hív szívünk csendesebb intésit nem halljuk
Az előttünk nyíló rózsát letapodjuk,
Messzebb járnak szemeink;
Bámulva kergetjük álmunk tarka képét,
Örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét,
S későn hullnak könnyeink.
Kimondott szavaid széttörtek, ezer betűvé hulltak szét,
A levegőbe nyúlva kaptam utánuk, de szétfújta mindet a szél.
Annyi mindent elvesztettünk, legalább egymást ne veszítsük el.
Lincoln Burrows – 2.évad 20.rész
Jártam völgyben, jártam dombon,
elvesztettem fényes gombom.
A veszteség iszonyatosan bénító tud lenni, megakadályozza, hogy továbblépjünk, pedig bármilyen nehéz és bármekkora bűntudatot érzünk is, ezt kell tennünk, továbblépni.
És sokszor átkarollak csendesen,
Szivdobbanásaid busan lesem
És mig a tündérek körüldalolnak,
Én megsiratlak, mint egy rég-halottat.
Aki nagyon tud szeretni, észre sem veszi, hogy közben önmagát áldozza fel a másikért, ezáltal pedig mindent elveszít.
