Hadd ünnepeljük a gondos műfordítókat, lektorokat, kontrollszerkesztőket, kézirat-előkészítőket, szöveggondozó filológusokat, irattárosokat, levéltárosokat, katalógusok, könyvészetek és segédletek szürke összeállítóit, szótárírókat és a tájnyelv szakértőit, korrektorokat és nyomdai revizorokat, olvasószerkesztőket, szoftvertervezőket és programozókat, logopédusokat és magyartanárokat. Ünnepeljük mindazokat, akik visszaverik az újabb rohamokat a magyar nyelv ellen, akiknek az alázatos munkája nélkül nem tudnánk fölfedezni a hamisságot a magunk és mások beszédében, s akik nélkül nem tudnánk értelmesen nevetni magunkon, a bombasztjainkon és a szemantikai kézigránátjainkon. Akik nélkül ez az egész magyarság nem volna semmi egyéb, mint baki baki hátán.
A felszálló helybéliek között van egy lány, aki Ivalo egyik diszkójába igyekszik. Azt mondja, este tízre haza kell érnie. Jól beszél angolul. Elmeséli, hogy ezt egy Hastingsban eltöltött nyárnak köszönheti. Mint mindig, most is zavarba hoz, mennyire igyekeznek a külföldiek elsajátítani az angol nyelvet, ami fordítva nem mondható el. Igaz, a finn minden szempontból nehéz nyelv, Európában csak a magyar nehezebb nála. Minden igének tizenhat ragozása van.
A nyelvi nacionalizmus speciális közép- és kelet-európai jelenség. A nacionalizmusnak leginkább Közép- és Kelet-Európában kidolgozott elméletei alapján ma már Nyugat-Európában is gyakran lehet olyan véleményt hallani, hogy nemzet úgy keletkezik, hogy az egynyelvű emberek „összeállanak” és államot alapítanak. Ilyen azonban még soha ezen a világon nem történt.
„Privatizál”
A rendszerváltás előtt ez csakis azt jelentette: „magánéletet él, visszavonul (főleg kettesben) a legszűkebb magánszférába”. Nyelvtani szakszóval élve: tárgyatlan (intranzitív) ige volt, tehát nem lehetett valamit privatizálni. Ilyen mondatokban szerepelt: „ne privatizáljatok, gyertek rőzsét gyűjteni”. Nekem még nevetnem kellett 1993 körül, mikor a sarki közértre kiírták: „Boltunk privatizálás miatt néhány napig zárva tart.” Elképzeltem, ahogy a kis csintalanok hátul privatizálnak a raktárban, ahelyett hogy a kasszában ülnének.
– Te megértesz valamicskét az emberi nyelvből, de mi nem vagyunk elég okosak ahhoz, hogy megértsük a kutyák nyelvét. És mégis azt mondjuk, hogy mi vagyunk a legértelmesebb termények.















