Egészen bizonyos, hogy egy évezred múlva, tízezer év múlva egész munkásságomnak nyoma sem lesz, tán az egész magyar nép és magyar nyelv örökre a feledésbe süllyedt. Vagy ha még nem akkor, akkor hát később. S mindnyájunk munkájának ugyanez az osztályrésze. Nem volna valami kellemes munkánkat csupán ezzel a lesújtó tudattal végezni. Ehhez életkedv, azaz erős érdeklődés kell a létező mindenség iránt.

Néha a pokolba kívánom a színjátszást, de aztán rájövök, hogy dolgozhatnék akár egy cipőboltban is. Színésznek lenni mégiscsak menőbb.

Mikor találsz valamit, ami annyira leköt, hogy nap mint nap akár ingyen is csinálnád, akkor célegyenesben vagy. Ha találsz valakit, aki hajlandó érte megfizetni is, akkor megvan a hivatásod.

Minden sikeres színész, aki csak minimális mértékben is képes az önreflexióra és nem vakítja el teljesen az arrogancia és a hiúság, a szíve mélyén pontosan tudja, hogy a “hétköznapi kisemberekkel” szemben a sors végtelenül elkényeztette. Ha ezzel nincs tisztában, vagy elfelejtette, akkor a siker nem válhat javára!

Az ápolónő legyen józan;
becsületes és megvesztegethetetlen;
Legyen igazmondó és megbízható;
Legyen pillanatra pontos és hajszálig rendes;
Gyorskezű, de nem kapkodó;
Szelíd, de nem lassú;
Nyájas, de nem fecsegő;
Tapintatos, de sohasem tétovázó;
Legyen derűs és bizakodó, tiszta saját személyében és tisztaságot teremtő a beteg körül;
Legyen szíves és szolgálatra kész, a betegekre gondoljon és nem önmagára.

Az ápolónő munkája háromszoros érdeklődést kíván: szellemi érdeklődést az “eset” iránt, szívbeli érdeklődést a beteg ember iránt, szakmai érdeklődést a gyakorlati munka technikája iránt.

Én akkor születek meg újra és újra, ha átlépem a filmgyár küszöbét. S ha leforgattam a filmet, szinte megszűnök létezni.

Nem születtem színésznek, hiányoztak hozzá a megfelelő adottságaim: a színészi képességek, a tekintet, a tehetség, a mozdulatok. Az alkatom még meglett volna hozzá, talán túlságosan is, de egyáltalán nem rendelkeztem klasszikus értelemben jó külsővel, a “tekintetemmel” pedig még komolyabb baj volt.

Játszottam nagyon sokféle karaktert, de a színészeknek általában van egy fő profiljuk. Az ördög jobb és bal keze után mondták azt, hogy maradjak ez a karakter, ez áll nekem a legjobban a filmvásznon, ráadásul ez a fickó az, akit nagyszülő, szülő és gyermek egyszerre tud kedvelni, így a filmjeinket a családok együtt nézhetik.