Én művész vagyok, nem pedig színész, hiszen nem szereztem soha színészi képesítést, nem tanultam ezt a szakmát.

Az életemben már nem számítok új dolgokra. Láttam, átéltem mindent. Viszont ezt a kort egyszerűen gyűlölöm, hányingerem van tőle. Az emberekkel együtt, mert minden és mindenki hamis képet fest magáról. Egymást majmolják az emberek, nincs tisztelet, és az ígéreteket már nem kell betartani. Egyedül ami fontos, az a pénz. Én viszont biztos vagyok abban, hogy megbánás nélkül fogok meghalni.

Nem mondhatnám, hogy kevés nővel volt dolgom, tízesével lehet számolni, viszont egyik sem volt olyan hatással rám, akivel le tudtam volna élni az életem.

Olyan mesterségem volt, ahol a legnagyobbakkal dolgozhattam, és úgy néz ki sztár vagyok. Ezt a közönségnek köszönhetem. Nem a filmek és a rendezők tesznek sztárrá, hanem a közönség.

Ha valamire büszke vagyok ebben az életben, az a karrierem. A legnehezebb ebben a mesterségben, hogy kitarts, én 62 évig kitartottam.