Képzeld el az irigységet, mint egy folyót. Amikor mások sikerét, boldogságát vagy örömét látod, benned is megmozdul ez a víz. Néha csendesen csordogál, máskor viharosan hömpölyög, és elsodorja a nyugalmadat. De a folyó soha nem kívülről érkezik – a forrás benned van. Az irigység nem szégyen, hanem jelzés. Megmutatja, hol van benned hiány, mi az, amire mélyen vágysz, de még nem adtad meg magadnak. Ha csak szégyelled vagy elnyomod, a folyó tovább árad és egyre erősebb lesz. De ha megállsz és visszamész a forráshoz, meglátod: valójában nem a másik ember birtokolt kincse fáj, hanem a saját beteljesületlen álmaid, ki nem mondott szükségleteid. A pozitív pszichológia szerint minden érzelem – még az irigység is – lehetőség az önismeretre és fejlődésre. Ha mered feltenni a kérdést: „Mit mutat meg nekem ez az érzés? Mire vágyom én igazán?”, akkor a folyó többé nem elsodor, hanem erőforrássá válik. Ne feledd: a forrás benned van. És ha tisztítod, ápolod, szeretettel fordulsz magad felé, a folyó nem irigységet hoz majd, hanem inspirációt és belső békét.
Az irigység mindig abból az érzésből fakad, hogy rosszabbak vagyunk másoknál. Nincs irigység önbizalomhiány nélkül.
Az emberek nagy része képtelen feldolgozni, vagy elviselni, ha valaki jobb náluk. Nézd, én nap mint nap szembesülök ezzel a problémával. Az irigyeim száma az egekben, de tudod mit? Csak sajnálni tudom őket. Lehet utánam csinálni, vagy ha nem tudja, fogja be. Uszítani és támadni mindenki tud. Teljesíteni nem.











