A közönség – akárcsak a gyerekek – utálja, ha elveszik az örömét, viszont szereti a meglepetést.

Néha az a furcsa érzés kísért, hogy én vagyok az egyetlen, aki örömet lel az életben.

Szabadon dönthetjük el, hogy a testünkkel vagy valódi kilétünkkel azonosulunk. A test egyenlő a fájdalommal, ám igazi lényünk a végtelen öröm ígéretét rejti.

Nem esik nehezemre örülni, mert annyi mindenben örömömet lelem. Némely foglalatosságnak természetesen nagyobb az ázsiója. És mivel gyakorolni is próbálom, amit hirdetek – hogy a
pillanatban éljünk –, az esetek többségében tudatosan figyelek arra, hogy miből mennyi örömöt nyerhetek ki.