Néha az a furcsa érzés kísért, hogy én vagyok az egyetlen, aki örömet lel az életben.

Szabadon dönthetjük el, hogy a testünkkel vagy valódi kilétünkkel azonosulunk. A test egyenlő a fájdalommal, ám igazi lényünk a végtelen öröm ígéretét rejti.

Nem esik nehezemre örülni, mert annyi mindenben örömömet lelem. Némely foglalatosságnak természetesen nagyobb az ázsiója. És mivel gyakorolni is próbálom, amit hirdetek – hogy a
pillanatban éljünk –, az esetek többségében tudatosan figyelek arra, hogy miből mennyi örömöt nyerhetek ki.

Vannak még mentális és érzelmi problémáim, de lassan megtanulok ebben a világban élni, megtanulok boldog lenni ebben a világban, ahol korábban százmillió dollár sem tudott boldoggá tenni. Hiába költöttem, nem okozott örömöt. Most kevesebb, mint az egy százalékából élek, és képes vagyok örülni.