Örülök, hogy kukás lettem, mert ha ez nincs, én se lennék most itt. A másik, hogy sokat tanultam az öregektől. Egy nap alatt láttam vagy 150 új arcot. Ma már rögtön tudom valakiről, hogy fain gyerek, vagy tartani kell tőle. Kukásként sokszor megjártam. Jót beszélgettünk, aztán felköpött a főnöknél. Akkor nem láttam benne a spiclit. Ma már igen. Csak az volt a baj, hogy szégyelltem, hogy kukás vagyok.
Desh
1997. dec. 18. -
Molnár Attila, ismertebb nevén DESH, Fonogram-díjra jelölt magyar énekes
Összegyűjtöttük neked Desh legőszintébb dalszövegeit és legnyersebb gondolatait a sikerről, a kitartásról és a motivációról. Az énekes szerint a hiteles stílus többet ér bármilyen csillogásnál, a valódi sikert pedig a befektetett munka hozza meg. Meríts erőt a szavaiból: soha ne felejtsd el, honnan indultál, és mindig higgy a saját utadban.
Sokat vártam a szépre és egy helyben álltam
Miközben mindenki csak haladott
Túl sokszor áztam meg én, és túl sokszor fáztam
Minden nap a kukásautón
Most meg állok a fényben, és várnak a bárban
Az első dalomat egy nagy gyerekszerelem után írtam, és sokkal jobban lettem. Utána ráálltam arra, hogy kiírjam magamból a szerelmi bánatot.
Ez túlságosan is szép, hisz elmúlt minden bánatom
Köszönöm, hogy színpadon állhatok!
Nincsen már bennem fájdalom, fájdalom
És mindig úgy éreztem
Hogy sose lesz jó életem
De a jó Isten megfogta a kezem
Minden este melleted, ez csodaszép
Soha még nem szerettem, ennyire még mást
Nekem te vagy az a lány
De bébi, várj még, várj még
Várj, mert ha nem vársz rám tovább
Ki vár? Csak a magány!
Megtettem mindent és a Deshike már milliomos
De ha beteljesülhetett volna minden álmom
Kidobtam volna a fényt és a csillogást
Azért cserébe, hogy lehessen egy szép családom
Kora reggel egy kupica pálesz
Érzem a lelkem ettől más lesz
Mutogatjátok mennyi a pénz, de nem jattolsz
Mindenki, mindig itthon eljátssza a Pablot
De a zsebetekből kihullik az apró
De csak egy éjszakára légy velem,
Reggelig tartó forró érzelem.
Van egy komoly oldalam, és van egy prosztó is. De tisztelettudó gyerek vagyok.
Nagyon depressziós gyerek voltam. Társaságban életvidám, de egyedül magamba fordultam. Néha még most is. Becsukom az ajtót, lefordítom a telefont, ne keressen senki.
Gyerekkorom óta szégyenlős voltam. A boltig nem mentem ki egyedül. Amikor nagyon szegények voltunk, és csöves ruhákban jártam, befeszültem, hogy ne nézzenek. Persze szartak rám, senki se nézett, én mégis bestresszeltem, mert tudtam, hogy az egyhetes gatya rajtam, hiába van kimosva minden nap. A kukákat is maszkban szedtem, nehogy felismerjenek.
A zene volt az egyetlen, ami érdekelt, és ami gyógyított is.
Nem vagyok egy kitartó személyiség. Minden héten kitalálok valami hülyeséget, hogy mit akarok csinálni, aztán abbahagyom.
A gyerekek nagyon szemetek tudnak lenni, és fel se fogják, mennyire megbántják a másikat.
Nem mondhatnám, hogy rossz gyerekkorom volt. Csak utólag lett az. Akkor még nem éreztem a súlyát annak, hogy szegények vagyunk. Kamaszként jött rám nagyobb nyomás, amikor már tudtam, mi az a pénz. Rossz volt, hogy mindenkinek volt új cipője, ruhája, én meg ugyanabban a ruhában jártam egy hétig. Az tönkrevágott. Amikor befutottam, utólag zúdult rám minden szarság, a sok régi, elnyomott érzelem.
