A nők valami külön észbeli adottság alapján, ami csak az övék, úgy tudnak elsiklani a valóság zátonyai mellett, hogy nem szenvednek hajótörést.
Gabriel García Márquez
1927. március 6. - 2014. április 17.
Nobel-díjas kolumbiai író, újságíró, kiadó és politikai aktivista
Ha valaki kockáztat, tudja, mit tesz kockára. És ha valahol hiba csúszik a számításba, ott valami előre nem látott, az embertől független ok van.
Utazni nekem az egyik legunalmasabb dolog. Minden várost egyformának látok, és mint már mondtam, mindenütt idegennek érzem magam, csak a Karib-tenger partján nem. Az utazásokból csak egy-egy futó kép maradt meg bennem, ezekre mindig emlékezni fogok, de nem nagyon tudom, hogy mit kezdhetnék velük.
A rózsákat könnyeimmel öntözném, hogy érezzem töviseik fájdalmát, szirmaik szenvedélyes csókját.
Végül már csapongott az események között, de indulatok nélkül: mivel másra nem tudott gondolni, megtanult hidegen gondolkodni, hogy az elkerülhetetlen emlékek többé ne sértsék az érzékenységét.
Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni.
Mindig jusson eszükbe, hogy a múlt hazugság, hogy az emlékezet nem ismer visszautat, hogy minden régi tavasz visszahozhatatlanul elveszett, s hogy végső soron a legőrjöngőbb és legmakacsabb szerelem sem egyéb, mint tűnő igazság.
Még mielőtt elért volna az utolsó verssorhoz, már tudta, hogy soha többé nem lép ki ebből a szobából, mert úgy volt elrendelve, hogy a tükrök (vagy trükkök) városa szétszóródik a szélben és kihull az emberek emlékezetéből.
A valódi emlékek gyakran hihetetlenek, a csalfa emlékek viszont néha annyira meggyőzőek, hogy képesek helyettesíteni a valóságot.
Az időt is érhetik zökkenők és balesetek, miáltal darabokra törhet, és otthagyhatja egy szobában valamelyik örök szilánkját.
A jövő igenis áttetszővé válik az időben, és látható lesz, akárcsak a fény elé tartott papírlap másik oldalán az írás.
Egypercnyi kibékülés többet ér, mint egy életre szóló barátság.
A hitetlenség erősebb a hitnél, mert az érzékekre támaszkodik.
Megérezte, hogy elfeledték s ez a feledés nem a szívé, hiszen akkor jóvá lehetne tenni, hanem sokkal kegyetlenebb és véglegesebb annál, egy másik feledés, amelyet jól ismert, mert ismerte a halált.
Mondj igent. (…) Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.
Van úgy, hogyha valamit nem értünk, akkor azt az ördögnek tulajdonítjuk, holott Istentől származik, csak éppen nem értjük.
Nem az öregedés miatt hagyunk fel álmaink követésével, hanem az álmok hiányától kezdünk el öregedni.
Gabriel García Márquez idézetek – varázslat, emberi sors és latin-amerikai bölcsesség
Gabriel García Márquez a mágikus realizmus mestere, aki történeteiben és gondolataiban egyaránt ötvözte a valóságot és a fantasztikumot. Írásai az emberi lélek titkait, a szerelem mélységeit és a sors különös játékát kutatják.
A Gabriel García Márquez idézetek líraiak, színesek és életbölcsességgel teliek. Szavai arról szólnak, hogyan fonódik össze a múlt a jelennel, a fájdalom a szépséggel, és hogyan lehet túlélni az élet változatos kihívásait humorral, szeretettel és kitartással.
Márquez gondolatai ma is arra emlékeztetnek, hogy a csodák nem távoli világokban történnek, hanem a mindennapok apró pillanataiban. Történetei és idézetei a szívhez szólnak – egyszerre tanítanak és elvarázsolnak.