Gimnazista koromban ismerkedtem meg a szociográfiai irodalommal, a falukutatókkal. Nagy hatással volt rám Kovács Imre, Németh László, Illyés Gyula, Erdei Ferenc, és Szabó Zoltánnak a 30-as években kibontakozó munkássága.
Irodalom idézetek
Az író csakis egy dologról írhat: arról, amit az írás pillanatában érzékel… Lejegyző eszköz vagyok…
Egy író halhatatlansága is szó szerint értendő. Valahányszor valaki elolvassa a szavait, az író ott van. Az olvasóban él.
Az ebéd utáni irodalomnak – legyen az bármiféle irodalom – rendkívül dajkáló hatása van.
Ilyen a költészet: mint a virág, mely nem ölt új formát, csak a magáét teljesíti ki, ami valahogyan már a magban megvolt.
Nem tudom, hogy a tudomány képes lesz-e valaha is megragadni az irodalom lényegét, de jelenleg nagyon távol van tőle.
Azt hiszem, tavasszal sokkal jobban szeretek verset írni, mint bármikor. Mr. Carpenter azt mondja, küzdjek a késztetés ellen. Szerinte a tavasz több fércműért felelős, mint bármi egyéb Isten univerzumában.
A történelmi gondolkodás még mélyebben hatott a regényírókra, mint ahogy a regény a történészekre.
Az igazi író minden idegével benne él korának és nemzetének égető kérdéseiben s az igazi írói alkotás túlnő az ideig-óráig tartó szórakoztatáson. Élménye lesz az olvasónak.
1919 januárjának utóján hunyta le örök álomra szemét Ady Endre. Az a lírikus, akiről Petőfi Sándor óta a legtöbbet beszéltek Magyarországon. Halála után nem ült el a harci zaj, amely költői pályáját végigkísérte.
Az írókról mindig azt mondják, hogy életük első húsz éve adja minden élményüket – a többi csak megfigyelés –, de én azt hiszem, ez mindnyájunkra áll.
Irigylem magától az olyan barátot, akivel irodalomról beszélgethet. Manapság nagyon kevés embert érdekel az irodalom.
Rettentő méreg az irodalom. Vérbajossá teszi a polgárokat és polgárnőket, ha belékóstolnak.
A legtöbb író lopásból él. Ha egyebet nem lophat: elorozza szomszédja élettörténetét.
Az írói tehetség születési véletlen. Csakhogy mennyi munka, szenvedés, kétely, reménytelenség kell ahhoz, hogy a születési véletlen számunkra, az olvasók számára, az emlékezés, a tapasztalat és a gyönyörűség forrásává váljon! Az olvasó nemcsak az író tehetségének, de szenvedéseinek, kételyeinek, nehéz munkájának is haszonélvezője.
Minden sort olyan figyelemmel kellene írni, mintha rögtön utána a halál tenne pontot a mondat s az író életének végére. Végzetesen kellene írni, jóvátehetetlenül. Úgy kell írni, mint akinek nincs ideje többé kijavítani központozást, jelzőt és jellemet. Csak egyszer élünk? Nem biztos. De csak egyszer írunk. Ez biztos.
