Mindig nagyon érzelmes voltam. Sírok, ha egy szomorú dalt énekelek, vagy ha szegény gyerekeket látok az utcán. Néha elszomorodom azon, hogy milyen a világ, és Istent kérdezem, miért van ez így.
Pelé
1940. október 23. - 2022. december 29.
polgári nevén Edson Arantes do Nascimento háromszoros világbajnok brazil labdarúgó, korának meghatározó játékosa
Pelé idézetei a szenvedélyről, a kitartásról és a futball iránti szeretetről szólnak. Gondolatai inspirációt adnak ahhoz, hogy higgyünk az álmainkban, és örömmel játsszuk az élet játékát.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Egy rongylabdát kergető fiúból igazi labdával, profi pályákon játszó futballistává lettem olyan csapatokban, amelyek történelmet írtak.
Boldog embernek mondhatom magam, hiszen rengetegen segítettek mindabban, amit máig sikerült elérnem. És semmit sem értem volna el, ha nem lett volna a futball! Minden egyes gólt, amit én szereztem vagy amit a csapatom elért, mélyen átéltem; az elsőt ugyanúgy, mint az ezrediket.
Annyi kitűnő játékossal és játékos ellen játszottam pályafutásom során, hogy nehéz választani. A legjobbak közül néhány nem is szerepelt világbajnokságon, sajnos. Például Di Stéfano, aki ragyogó volt. Azután ott volt még Cruyff, Puskás, Zico, Bobby Charlton, George Best. Jó sokan voltak!
Én vezettem be, tettem általánossá a hanyatt vetődve lövést, de jóval előttem ott volt már honfitársam, Leonidas, az 1938-as vb gólkirálya, aki elsőként alkalmazta ezt a technikát. Amikor fiatal voltam, sokat gyakoroltam, és jól is ment. Ekkoriban minden srác ezt próbálgatta Brazíliában.
Elég sok gólt lőttem. Sokat fejeltem, sok született ollózásból, és sok szólók végén. Ezért sokan kérdezik, miért szereztem az ezredik gólomat épp büntetőből. Egy híres brazil újságíró azonban ezt írta: „Az Isten úgy rendelkezett, hogy a világnak meg kell állnia egy pillanatra, hogy láthassa ezt a gólt, ezért született tizenegyesből.”
Rengeteg lehetőségem adódott nagy játékosokkal találkozni, de a legfőbb példaképem azelőtt, hogy profi játékos lettem volna, a korábbi vb-résztvevő remek csatár, Waldemar de Brito volt.
Amikor elkezdtem játszani, nem futotta labdára, ezért harisnyákból készítettünk labdát, újságpapírral tömtük ki őket. Édesanyámat őrületbe kergettem, mert állandóan az ő harisnyáit használtam fel erre a célra. Kókusszal is játszottunk, de nem rúgtunk bele, csak cseleket gyakoroltunk rajta. Ezért kifejezetten jól cseleztünk már fiatal korunkban. Az első bőrlabda, amivel játszhattam, apám csapatából került hozzám, mivel a régi labdákat elosztogatták a gyerekek közt. Apám hozott ezekből néha, de nagyon rossz állapotban voltak.
Hogy mennyire volt jó labdarúgó az öcsém? Most ügyvéd, ha-ha! Fiatal korában a Santosban játszott, de mindig azt mondta nekem: „Nézd, két nagy futballista nem fér meg egy családban. Nem lenne fair.” Így aztán abbahagyta a játékot, hogy a tanulmányaira koncentráljon. Most ő az ügyvédem.
Azt kell mondanom, az 1966-os sérülésem és a Portugália elleni vereség életem egyik legrosszabb pillanata volt. Megsérültem az első meccsen a bolgárok ellen, kihagytam a másodikat, a magyarok ellenit, és csak a harmadikra, a portugálok ellen tértem vissza, de nem voltam jó formában, és kikaptunk három egyre. Akkoriban azt hittem, véget ért a válogatottbeli pályafutásom. Mélyen voltam, depresszióba estem. Nincs több vébé, három elég volt. Ha akkor abbahagyom, vesztesként vonultam volna vissza.
Az a helyzet, senki sem várta, hogy mi nyerjük meg az 1970-es világbajnokságot. Brazíliában mindenki őrült elvárásokat támaszt, ha közeledik a vébé. Sok újság indított hadjáratot a játékosok ellen. Azt mondták: „Pelé, Tostao, Rivellino és Gérson nem játszhat egy csapatban”. Azután odamentünk, és mindannyian játszottunk. De az újságok szerint nem játszhattunk volna együtt, még úgy sem, hogy ez volt minden idők legjobb csapata! Brazíliában mindig tipródnak valamin.
Amikor 1958 októberében betöltöttem a tizennyolcadik évemet, katona lettem, fantasztikus időszak volt. Legszívesebben a fiamnak és minden fiatal srácnak azt javasolnám, hogy vonuljon be, mert nagyon sokat lehet belőle tanulni.
Az első válogatott meccsemet tizenhat évesen játszottam Argentína ellen, és én szereztem a gólt egy kettő egyes vereség alkalmával – és ezzel én lettem a legfiatalabb, aki valaha gólt szerzett a válogatottban.
Akkoriban a játékosok jobban uralták a labdát, és képzettebbek voltak, mint ma, mert az utcán négy, öt, esetleg tíz ember ellen játszol, nincs elég hely, így megtanulsz gyors döntéseket hozni. Nagyon sok tehetséges játékos származik Bauruból épp emiatt. Ma már ott is más a helyzet: az utcákat leaszfaltozták, a srácok tornatermekbe járnak. Az én időmben az utcán játszottunk.
Nem sokan tudják, de több mint száz gólt szereztem fejjel pályafutásom során. Az 1970-es mexikói vébédöntőn is fejjel találtam be, mert sokat gyakoroltam a nyitott szemmel fejelést, és sokat dolgoztam az erőnlétemen. Ez az oka annak, hogy nem tudtak megállítani. Ez és Istentől kapott tehetségem.
Ahelyett, hogy a tengerpartra vagy moziba jártam volna, rúgtam a labdát, ez volt a legfontosabb egész életemben.
Pelé idézetek – zsenialitás, alázat és a futball szeretete
Pelé a labdarúgás történetének egyik legnagyobb alakja, aki játékával és személyiségével világszerte emberek millióit inspirálta. Háromszoros világbajnokként nemcsak rekordokat döntött, hanem új szintre emelte a futball művészetét. Neve egyet jelent a kreativitással, az örömmel és a játék iránti szenvedéllyel.
A Pelé idézetek a futball szeretetéről, a kemény munkáról és az alázatról szólnak. Szavai egyszerűek, mégis mély üzenetet hordoznak: a tehetség önmagában nem elég, a sikerhez kitartás és elkötelezettség szükséges. Gondolatai gyakran hangsúlyozzák a csapatmunka és az egymás iránti tisztelet fontosságát is.
Ez a gyűjtemény nemcsak a futballrajongóknak szól, hanem mindazoknak, akik inspirációt keresnek egy valódi legenda gondolataiban. Pelé idézetei segítenek megérteni, hogyan válhat a játék öröme és a kemény munka együtt maradandó siker alapjává.
Az itt összegyűjtött idézetek azt üzenik, hogy a sport több mint verseny: öröm, szenvedély és közösség is egyben. Pelé szavai ma is emlékeztetnek arra, miért szerette meg a világ a futballt.