Elképesztő, hogy az ifjúkor életkori sajátosságait a gótikus középkor mennyivel jobban felismerte (…), mint a mi modern korunk. Mi nem szeretjük, ha az ifjak vitatkoznak. A fejükbe akarjuk húzni saját véleményünket, mint valami avatási süveget (…). Ha pedig a gyerek lázadni kezd az iskola ellen – amelyik a szó szoros értelmében nem hagyja őt illetve képességeit kibontakozni -, gyorsan rákerülhet a kezelhetetlenség bélyege, sőt, láttuk ezt már, rossz képességűnek is bélyegezhetik. Kérdezem: ilyenkor tényleg a gyereknek volna szüksége “kezelésre”, rendszabályozásra, változásra?

Tizenévesként a szobám Jean-Claude Van Damme képeivel volt kitapétázva. Anyám aggódott is emiatt, hiszen a legtöbb korombeli srác falán félmeztelen nők virítottak, az enyémen meg Jean-Claude poszterei.

Örülök, ha fiatalabbak társaságában lehetek. Mert előítéletek nélküliek, frissek, pirosak: diákok.

A többi gyerekkel ellentétben nem cigiztem és nem ittam. Fehér holló voltam. Igaz később mindent bepótoltam, nem vagyok olyan angyal, mint amilyennek látszom.

A fiataloknak annyit mondanék, hogy mindig legyenek pozitív emberek között, és maradjanak távol a negatív gyerekektől az iskolában, belőlük ugyanis sok van. Tűzz ki magadnak célokat, merj álmodni! Ne higgy a tanárnak, vagy az igazgatónak, ha azt mondja, nem tudod megcsinálni. Azt mondanám, hogy hallgass a szüleidre, de néha ők is tévedhetnek. A lényeg, hogy soha ne add fel, és mindig bízz magadban! Ez a legfontosabb. Ha ez nincs meg, és valaki másra támaszkodsz, akkor az a valaki nem feltétlenül fog veled annyit törődni, mint amennyit te tudnál magaddal.