Én vagyok a diákokért, vagy a diákok vannak értem? Azt jobban szeretem, ha én vagyok értük, megnyugtatóbb. Így nem zárom ki annak a lehetőségét sem, hogy én is tanulhatok. Nyitott vagyok.
Oktatás idézetek
A tanítás majdnem olyan, mint egy operáció, lefejteni róluk azokat a rétegeket, amelyekkel, nem győzöm hangsúlyozni, telepakolják őket a felnőttek a saját kényelmük kedvéért. A gyerek megtanul hazudni, megtanulja a képmutatást. Az alkalmazkodásnak azt a szintjét, ami káros. Az egész mentalitásába, az idegrendszerébe íródik be, és egyszer csak kialakul egy olyan személy, aki már nem ő. Két ember lakik benne, egy elfojtott, meg egy manipulált. Amikor lepucolod mindezt róla, rájössz, hogy hol lehet megbontani ezt a hálót, van egy döntése: az leszek, aki vagyok, vagy az, akit elvárnak. Ez ennek a társadalomnak az egyik legsúlyosabb problémája. Ebből jön a dilemma, hogy maradok, vagy elmegyek külföldre.
Jó volt megtapasztalni, hogy a diák nem egy zsák, amit meg kell tölteni ismeretekkel, hanem élő, gondolkodó személy. Egyszerre tudtam tanítani és nevelni. Örömet jelentett partnernek lenni abban, hogy különböző élethelyzetekből érkező fiatalokkal megszerettessük a kultúrát, amely formálta őket. Olyan ablakok nyíltak meg bennük és előttük, amik az életük távlatait befolyásolták.
Jelentékeny sikereink vannak szellemi téren. Első ízben sikerült a középiskolákban, a felsőiskolákban a dolgozó nép fiainak megfelelő helyet biztosítani. A széles tömegek mohón szívják magukba a szocialista kultúrát. Két-három évvel ezelőtt például az amerikai vagy burzsoá-filmeken nőtt mozibajárók jelentékeny része idegenkedve, vagy éppen értetlenül állott a szovjet filmekkel szemben. Most már itt is megtört a jég. A szovjet filmek végre kivívták maguknak a megérdemelt elismerést. Ugyanez vonatkozik a szovjet színdarabokra és a szocialista kultúra minden egyéb termékére. Nem győzzük kielégíteni azt a feltámadt kultúrszomjat, amely nemcsak a marxista-leninista klasszikusokat, de a szépirodalom termékeit is egyforma hévvel és lelkesedéssel követeli.
Vannak, akik úgy próbálják a matematikát tanítani, hogy a szabályok memorizálására és begyakorlására, gépies rutin kialakítására helyezik a hangsúlyt. Szerintem ezek kontárok, az ilyen tanítás nem sokat ér. Az igazi tanár elsősorban „miért”-re, a megértésre helyezi a hangsúlyt, az önálló gondolkozásra való nevelésre törekszik. Aki a matematika igazi megértése helyett csupán recepteket tanul, az legtöbbször még ezeket a recepteket sem lesz képes helyesen alkalmazni, mert jól számolni is csak gondolkodva lehet. Aki gondolkodás helyett számol, az legtöbbször túl bonyolultan számol, és gyakran nem is azt számítja ki, amire szükség volna, s így, még ha a számításban nincs is hiba, az eredmény fabatkát sem fog érni.
Pesten kirúgtak minden középiskolából, mert arcon vágtam egy kollégium igazgatót, aki munkásőr igazgató volt. Természetesen nekem volt igazam, mert erőszakoskodott, holott csak egy kis jó hangulatot akartam csinálni az osztálytársaknak, amikor a kollégiumban bunyóversenyt rendeztünk és bevittem egy magnót, amit a munkásőrigazgató el akart venni.












