Ismeretlen szerző

Nógrádi Gábor

Ez igaz? Már megint húsvét lesz? Ugye, nem? Miért kell minden évben húsvétot tartani? Miért nem lehet csak minden második vagy harmadik évben? Vagy még ritkábban! Mondjuk, soha! Már előre félek. A húsvét feketével van a nyuszik naptárába felírva. Még hogy: „Nyuszi ül a fűben, fűben szundikálva…”! Ül a fenét! El akar bújni a sok elkényeztetett kölyök elől, akik már márciusban azért rágják a mami meg a papi fülét, hogy nekik nyuszikát vegyenek húsvétra!
Nagy ötlet! A csokinyuszi nem elég? Mert mit csinál a bugyuta gyerek az ő kis tapsifülesével? Gondozza? Ellátja? Nevelgeti? Persze! Mint a pattanásait! Nekimegy, mint borjú az anyjának!

A kutya nevelése a kutya számára sem könnyű. Ki kell bírnia röhögés nélkül, hogy ez a sürgölődő, őt becézgető és a kedvét örökké kereső személy azt hiszi, hogy a kutya mellett az ember az úr a háznál. Ha kibírja röhögés nélkül, a nevelés befejeződött: a kutya átnevelte az embert.