Ez igaz? Már megint húsvét lesz? Ugye, nem? Miért kell minden évben húsvétot tartani? Miért nem lehet csak minden második vagy harmadik évben? Vagy még ritkábban! Mondjuk, soha! Már előre félek. A húsvét feketével van a nyuszik naptárába felírva. Még hogy: „Nyuszi ül a fűben, fűben szundikálva…”! Ül a fenét! El akar bújni a sok elkényeztetett kölyök elől, akik már márciusban azért rágják a mami meg a papi fülét, hogy nekik nyuszikát vegyenek húsvétra!
Nagy ötlet! A csokinyuszi nem elég? Mert mit csinál a bugyuta gyerek az ő kis tapsifülesével? Gondozza? Ellátja? Nevelgeti? Persze! Mint a pattanásait! Nekimegy, mint borjú az anyjának!
A felnőttek sokkal csúnyábban írnak, mint a gyerekek, mert őket már nem osztályozza senki.
A kutya nevelése a kutya számára sem könnyű. Ki kell bírnia röhögés nélkül, hogy ez a sürgölődő, őt becézgető és a kedvét örökké kereső személy azt hiszi, hogy a kutya mellett az ember az úr a háznál. Ha kibírja röhögés nélkül, a nevelés befejeződött: a kutya átnevelte az embert.
Az embereknek gyakran vakon kell hinnie azoknak, akiket szeret, különben a feltétlen bizalom elvész. És az embernek néha be kell csuknia a szemét, hogy lásson.
Álmodozni csodálatos dolog. Annál csak egyetlen jobb dolog van. Tenni valamit az álmainkért, hogy megvalósuljanak.