De az alázatosság, kedves uram, teljes csődöt jelent minden házasságban. Egyetlen nőtől sem lehet elvárni, hogy elnéző legyen egy alázatos férjjel szemben. Nem csoda, ha a felesége élt a lehetőséggel.
– Ahányszor az anyám halálára gondolok, tudja, mit látok magam előtt?
– Mit?
– Egy tányér lekváros palacsintát és saját magamat, amint rábámulok. Még ma is éppolyan tisztán látom, mint akkor, ahogy a lekvár kicsurog a palacsintából. Nem sírtam, és nem szóltam semmit. Emlékszem, csak ültem, mintha kővé meredtem volna, és a palacsintát bámultam. És tudja, még ma is, valahányszor lekváros palacsintát látok egy bódéban, étteremben vagy bárhol, hirtelen rám tör az elkeseredés, borzalom és szomorúság érzése. Néha egy pillanatig nem is emlékszem, miért.
A felfújtakon és süteményeken mindig meglátszik, ha a szakácsnő lelkiállapotával baj van.
Egy nőnek néha nagy szüksége van hazugságra. A nőknek meg kell magukat védeniük, és a hazugság ebben jó fegyverük. De három olyan személy van, Madame, akinek az igazat kell vallania. A gyóntató atyjának, a fodrásznak és a magándetektívnek.
A hazugság nem mindig a bűntudat jele (…). Vannak született hazudozók is.
Mindnyájunknál eljön a pillanat, Mademoiselle, amikor a halál kívánatosabb az életnél. De elmúlik – elmúlik a bánat és a gyász. Most ezt nem képes elhinni, tudom.
Ha mindenki hazudik, abba ugyanúgy belezavarodunk, mint ha mindenki igazat mond.
Jómagam meglehetősen elfogult vagyok a hazugok javára. Annak a nőnek, aki nem hazudik, nincs képzelőtehetsége, és nincs benne együttérzés.
Annak, aki odafigyel, a hazugság legalább annyit mond, mint az igazság. Néha többet is.
Ha valaki hazudik a szájával, néha elárulja az igazat a szemével.
Ha az ember hazudik, igyekezzék művészien hazudni, tálaljon fel romantikus, érdekes, meggyőző hazugságokat!
Beszélgetnie kell. Sokat. Aki sokat beszél, előbb-utóbb kimondja az igazságot, vagy kimond egy hazugságot, amellyel elárulja magát.
Nem lehet úgy megoldani egy problémát, hogy az ember karosszékben üldögélve olvas róla az újságban.
Jobb, ha az ember a dolgok elébe megy. Mert azok aztán nem mindig jönnek helybe.
Néha az az érzésem, minél nagyobb művészi tehetség valaki, annál kevesebb józan esze van a mindennapi életben.
Az elgondolás nem segít, csak a tett!
Sose add fel! Ez a mottóm. Ne gondolj a gondra, és nem lesz gond.
Valószínűleg sokkal eszesebbek és intelligensebbek vagyunk! Csak egy kis eltökéltségre volna szükség.
A növénynek gyökere is van, nemcsak virága. És ha a földben lévő gyökerek elpusztulnak, akkor vége a szép nagy virágoknak is.
Nagyszerű dolog nagymamának lenni. Az embernek nincs szülői felelőssége.