1580. november 15. - 1629. nov. 15.
erdélyi fejedelem, I. Gábor néven megválasztott magyar király, a 17. századi magyar történelem egyik legjelentősebb személyisége
Mivel a természet is az emberben oltotta azt, hogy a szabados életben gyönyörködjék és még csak az oktalan állatok is szoktak abban gyönyörködni: bizonyára azt hiszem, hogy senki mi közülünk nem találkoznék oly, a ki szabadságban nem akarna élni és ha azzal nem élhet valamely nemzet, respublicát örömestebb szolgál; mert mind idvességesebb, mind tisztességesb volna, keresztyén fejedelmek gubernálási oltalma alatt élni, szolgálni.
Mely szép virágjában maradott légyen Magyarország is mind addig, valamig a maga nemzetéből választhatott fejedelmet, constál, és az historiák bizonyitják. De mihelyt derekasan a magok nemzetekből való electiót megutállák, megveték, idegen fejedelmek alá veték s adák magukat, micsoda haszon következék belőle? Nem egyéb két felé szakadásnál.
Eleitől fogva semmi inkább nem vesztette a mi szegény hazánkat, sőt az egész magyar korona alatt lévő országokat, provinciákat, mint az magok között való ördögi irigység, halálos gyülölség, rettenetes pártütések, fejedelmekben való válogatások.
Sikeres fejedelemségünk kezdetétől szemünk előtt tartottuk, hogy az Isten nevének dicsősége növekedjen, és a bölcsészettudományi iskolák megalakuljanak a mi országunk területén, és hogy a fiatalság átitatható legyen a tanítással, és az ebben az államban tapasztalható sok kiadás és erőfeszítés miatt, a Gyulafehérvári Kollégiumunk alapítását elhatároztuk az ifjúság nevelése és tanítása érdekében.
Szerelmes szívem, áldjon meg az úristen elébbeni jó egészséged magadásával és hosszú élettel. Nem kevés panaszom vagyon reád, édes asszonkám, hogy nekem ilyen ritkán íratsz magad felől. Ím mostan bizonyos postát küldött gubernátorunk hozzám, ki ötödnapra jött ide, s Vincen voltál, mégis nekem semmit nem írattál, én pedig ez óráig minden héten legalább két levelet, de bizony némely héten négyet is írtam és küldtem.
(Bethen Gábor levele Károlyi Zsuzsannának; Pozsonyszentgyörgy melletti tábor, 1621. augusztus 17.)
Mivel a természet is az emberbe oltotta azt, hogy a szabad életben gyönyörködjék, és még az oktalan állatok is szoktak abban gyönyörködni: bizonyára azt hiszem, hogy senki mi közülünk nem találkoznék olyannal, aki szabadságban ne akarna élni.
Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.
