A sakk olyannyira alkalmasnak bizonyult az elme kutatására, hogy a kutatók a kognitív pszichológia muslicájának kezdték nevezni, a gyümölcslegyek hasznosságára utalva a genetikai kísérletekben. ·
Elme idézetek
Eleinte, amikor átlépjük a képességeink ismert határát, az elménk azonnal jelez. Mivel azt akarja, hogy hagyjuk abba, ránk szabadítja a pánik és a kétely körforgását, amitől az önkínzás fokozódik. Ám ha kitartunk addig a pontig, ahol a fájdalom teljesen beborítja az elmét, képesek leszünk egyetlen dologra összpontosítani. A külvilág megszűnik. A határok feloldódnak, és a lelkünk mélyén megérezzük a kapcsolódást önmagunkhoz és a mindenséghez. Ezt keresetem. A teljes kapcsolódás és erő azon pillanatait, amelyeket ezúttal még mélyebben élhettem át, miközben azon gondolkoztam, honnan jöttem, és mi mindenen mentem keresztül.
De mit mondjak magáról erről az elméről, vagyis önmagamról? Az elmén kívül ugyanis semmi másnak a meglétét nem ismerem el önmagamban.
Az elme – tudattalanul – imádja a problémákat, mert azok valamiféle identitást adnak neked.
A jelen pillanattal mindig meg tudsz birkózni, viszont képtelenség megbirkózni valamivel, ami csak az elmének egy kivetítése: a jövővel.
Az elme soha nem találhatja meg a megoldást, és nem is engedheti meg neked, hogy te megtaláld, mert ő önmaga lényegi része a „problémának”. Képzelj el egy rendőrtisztet, aki megpróbál elfogni egy gyújtogatót, miközben ő maga a gyújtogató! Nem szabadulhatsz meg ettől a fájdalomtól, amíg föl nem hagysz azzal, hogy éntudatodat az elméddel, vagyis az egóddal való azonosulásból származtasd.
Sok ember annyira be van börtönözve az elméjébe, hogy számukra a természet szépsége gyakorlatilag nem is létezik. Lehet, hogy azt mondják: „Milyen szép virág!”, ám esetükben ez csak egy gépies, gondolati címkézés. Mivel nincsenek csöndben, nincsenek jelen, nem is látják igazán a virágot, nem érzik a lényegét, a szentségét; ahogy önmagukat sem ismerik, saját lényegüket és saját szentségüket sem érzik.
Megfelelően használva, az elme elsőrangú eszköz! Helytelen használattal azonban rendkívül rombolóvá válik! Pontosabban fogalmazva: nem is elsősorban arról van szó, hogy rosszul használod az elmédet, hanem hogy egyáltalán nem használod. Ő használ Téged!
A test fejlődése az elme nemesítésével kezdődik. A cél maga az értelem megmunkálása, aminek nincsenek testi határai.
Az idő az örök most, amit az elme szűk résén keresztül látunk.
Tudom, hogy a kívánságok nem mindig úgy sülnek el, ahogy szeretnénk, de ha hiszünk, és az elménk nyitott, jó esély van rá, hogy valahogy más módon teljesülnek.
Az elmédet a testeddel együtt kell fejlesztened.
A gyűlölet elködösíti az elmét és a józan gondolkodás útjában áll. Egy jó vezető nem engedheti meg magának, hogy gyűlöljön.
Nagy szellemi erőt kíván az elme elvonatkoztatása az érzékszervektől, és a gondolkodás függetlenítése a megszokástól.
A sakk, az a királyok játéka. Kulturált, csiszolja az elmét.
Szerintem az elme ereje lenyűgöző, és még alig kapargatjuk a felszínét annak, hogy mire képes.
Mert, ha gyalu nélkül bunkósbot az elme:
Gyakran kétélű tőr lesz az kimüvelve.
A gondolat nem maga az elme, és veled sem azonos, nem kell kérdés nélkül elfogadnod.
Jelen lenni a mostban nem egyszerűen a saját elménk kezelése szempontjából fontos, hanem felbecsülhetetlen ajándék is egyben mások számára. Ha valakinek teljes figyelmet szentelsz, tudatod vele, hogy megértéssel fordulsz felé.
Az olvasás nemcsak táplálja az elmét, de fel is üdíti fáradtságában.