Ha hajszolod a boldogságot, sosem fogod megtalálni, hiszen a hajsza boldogság szöges ellentéte.
Eckhart Tolle
1948. február 16. -
német származású kanadai író, előadó, spirituális tanító
Minél inkább azonosulsz a gondolataiddal, annál jobban elzárod magad a bensődben rejlő spirituális dimenziótól.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
A boldogság ugyan könnyen kisiklik az ember kezéből, ám a boldogtalanságtól bármikor megszabadulhatsz: csak annyit kell tenned, hogy szembenézel az adott élethelyzettel, és nem hitegeted magad mindenféle koholt történetekkel. A boldogtalanság szertefoszlatja természetes jó közérzetedet és benső békédet, amibõl a valódi boldogság fakad.
Az emberekben minden véggel kapcsolatban némi rossz érzés él, mert minden befejeződés egy kis halál. Ezért mondjuk búcsúzáskor: „viszontlátásra”.
Az élet meg fog ajándékozni azzal a tapasztalattal, ami a leghasznosabb számodra tudatod fejlődése érdekében.
Fogadj el, majd cselekedj. Bármit kínáljon is a jelen pillanat, fogadd el úgy, mintha te választottad volna. Mindig vele együttműködve, ne ellene dolgozz… Ez csodával felérő módon fogja megváltoztatni az egész életedet.
Boldogtalanságod nem csak belső lényedet és környezetedet szennyezi be, de az emberiség kollektív pszichéjét is, amelynek elválaszthatatlan része vagy. Nincs az emberen kívül más életforma bolygónkon, amely negativitásával, kegyetlenségével mérgezné az őt tápláló Földet.
Tapasztaltál-e, tettél-e, gondoltál-e vagy éreztél-e bármikor bármit is a moston kívüli időpontban? Gondolod, hogy valaha is fogsz? Történhet-e vagy létezhet-e bármi a moston kívüli időpontban? A válasz nyilvánvaló, ugye?
Uralmának fenntartása céljából az elme folyamatosan arra törekszik, hogy a jelen pillanatot a múlttal és a jövővel takarja be. Így a Mosttól elválaszthatatlan Lét vitalitását és végtelen teremtőképességét is elfedi az idő, valódi természetedet tehát elhomályosítja az elme.
„Képzeld el a Földet az emberi élettől mentesen – kizárólag növényekkel és állatokkal benépesítve! Gondolod, akkor is lenne múlt és jövő? Vajon akkor is lenne értelme az időről beszélnünk? A „mennyi az idő?” vagy a „hányadika van ma?” kérdés – ha lenne ott bárki is, akitől megkérdezhetnénk – teljesen értelmetlenül csengene. A tölgyfa vagy a sas csak összezavarodna az ilyen kérdéstől.”Hát természetesen most van. Az idő: most. Mi más lehetne?”
A „lakni a testet” annyit jelent, hogy belülről érzed a testedet, érzed az életet benne, és ily` módon rájössz, hogy fölötte állsz a külső formának. Ám mindez csak a kezdete annak a belső utazásodnak, amely egyre mélyebbre visz a hatalmas nyugalom, a csönd és a béke birodalmába, ami egyúttal az órási erő és a vibráló élet tere is.
Nyisd ki a szemed, és vedd észre a mindent átható félelmet, kétségbeesést, kapzsiságot és erőszakot! Lásd meg az elképzelhetetlen méreteket öltő, förtelmes kegyetlenséget és szenvedést, amit az emberek egymásra és a bolygó más élőlényeire zúdítanak! Nem kell elítélned, csak figyeld meg.
Nem ritka az olyan ember, aki egész életét arra várva tölti, hogy elkezdjen élni.
Ahol harag van, amögött mindig fájdalom húzódik meg.
A mások fölötti hatalom valójában erőnek álcázott gyengeség.
A szenvedés addig szükséges, amíg rá nem jössz, hogy szükségtelen.
Amikor problémát teremtesz, fájdalmat teremtesz! Mindössze egy szimpla választásra, egyszerű elhatározásra van szükséged: bármi is történjék, nem teremtek magamnak fájdalmat. Ez ugyan kis döntés, de radikális! Addig nem szánod rá magad, amíg torkig nem vagy a szenvedéssel, amíg igazán eleged nem lett belőle. És addig nem is tudod elhatározásodat keresztülvinni, amíg hozzá nem jutsz a most erejéhez. Ha nem teremtesz több fájdalmat magadnak, akkor már másnak sem fogsz.
Ha olyan helyzet adódik, amelyet azonnal kezelned kell, akkor cselekvésed világos, határozott és valószínűleg hatékony lesz, ha az a jelen pillanat tudatosságából fakad. Ugyanis tetted ilyenkor nem az elméd múltbeli beidegződéseiből fakadó reakció lesz, hanem a helyzetre adott intuitív válasz.
A választás lehetősége azzal a pillanattal kezdődik, amikor az ember meg tudja különböztetni az elméjét és a benne kondicionált mintákat, mert ettől a pillanattól kezdi el élni a jelent. Eddig a pontig öntudatlanságban él.
A panaszkodás mindig az éppen létező el nem fogadása. Amikor panaszkodsz, áldozattá teszed magad. Változtass hát a helyzeten tettel, vagy szükség esetén mondd el a véleményedet, és lépj ki a helyzetből, vagy fogadd azt el! Minden más őrültség.