Spirituális nézőpontból azt látom, hogy sokan úgy érkeztek erre a világra, hogy tudták, meg kell majd küzdeniük valamivel. Azért jöttek ide, hogy segítsenek másoknak a tudatosabbá válásban és lelkük fejlődésében, mind egyéni, mind pedig kollektív szinten.

Fogadj el, majd cselekedj. Bármit kínáljon is a jelen pillanat, fogadd el úgy, mintha te választottad volna. Mindig vele együttműködve, ne ellene dolgozz… Ez csodával felérő módon fogja megváltoztatni az egész életedet.

Hiszek a karmában, és abban, hogy minden visszaüt. Tudom, hogy ami történik velem, annak oka van. Nem veszek soha revansot, ha valaki rosszat tesz, az élet megfizet neki érte, a visszavágás, a bosszúállás nem az én feladatom.

A lemondás az az ajtó, amelyen mindenkinek át kell lépnie, hogy megtalálhassa a szenvedélyt. Lemondás nélkül a szenvedély középpontjában az ember élvezetek és izgalmak utáni sóvárgása áll. Lemondással azonban a szenvedély egyenesen magára az életre irányul – spirituális értelemben a szenvedély: hagyni, hogy az élet folyójának örökkévaló és soha véget nem érő áradata magával ragadjon.

A tudomány nemcsak összefér a spirituálissal, hanem kifejezetten hiteles forrásának számít. Amikor rácsodálkozunk a fényévek miriádjain belül elfoglalt helyünkre az egymást váltó, örökkévalóságnak tűnő korszakok közepette, amikor megérint az élet hallatlan bonyolultsága és szépsége, olyan felemelő érzés fog el, a büszkeségnek és alázatnak olyan keveréke, amit nehéz lenne másnak, mint spirituálisnak nevezni.

Az új gondolkodásmód és fejlettebb spiritualitás és tudatosság születésének sikere attól függ majd, hogy át tudjuk-e alakítani az élelemmel kapcsolatos megértésünket és szokásainkat.

Amikor a spirituális egészségre és társadalmi harmóniára odafigyelve étkezünk, létrehozunk bizonyos lényeges kapcsolatokat, melyek tudatunkból való kizárását a kultúránk által kiváltott étkezési szertartások általában megkövetelik.