Tudd, hogy az alak, amit látsz, elpusztul;
csupán a spirituális világ az, ami örök.
Miért kell játszadoznunk az edény alakjával?
Tedd félre az edény alakját, és keresd a vizet.
Ne meditáljon! Legyen!
Ne gondolja azt, hogy van! Legyen!
Ne gondolkozzék a létről! Ön az.
A valódi spirituális fejlődésben nem létezik az idő tényezője.
Az elmét csak a „Ki vagyok én?” kérdésének vizsgálatával lehet lecsillapítani. A „Ki vagyok én?” gondolata a többi gondolat elpusztítása után ugyanúgy elpusztul, mint a halotti máglya piszkálgatására szolgáló bot. Ha mégis más gondolatok merülnének fel az emberben, akkor ahelyett, hogy megpróbálná végiggondolni őket, vizsgálja meg: „Kinek jutnak ezek az eszébe?” Mit számít, hogy milyen sok gondolat bukkan fel benne!? Ha abban a pillanatban, amikor az adott gondolat eszébe jut, az ember éberen megvizsgálja: „Kinek jutott ez az eszébe?”, arra a következtetésre kell jutnia: „Nekem.” Ha pedig az ember ekkor felteszi magának a kérdést: „És én ki vagyok?”, akkor az elme visszatér forrásához [az Önvalóhoz] , és a felmerülő gondolatól is elcsitul. A kitartó gyakorlás során az elme egyre inkább képessé válik arra, hogy belemerüljön forrásába.
Minthogy még a spirituálisnak is az igazság a lényege, minden új igazság nyereséget jelent.
Mit tesz az energia? Túlél – változtatja a formáját, de túlél.
A távol-keleti kultúra mélyén az a felismerés nyugszik, hogy az ellentétek csak egymáshoz viszonyítva állnak fenn, így alapvető harmóniában vannak egymással. A konfliktus mindig felszínes, hiszen nem lehet végletes ellentét olyan ellentétpárok között, amelyek kölcsönösen egymástól függenek. Szellem és természet, szubjektum és objektum, jó és rossz, művész és médium elválasztása teljesen idegen e kultúrák számára.
Az embernek bíznia kell az éjszakai energiában ahhoz, hogy aludni tudjon. Az éjszakai energia – női energia. A kontrollról való lemondás, hit és a bizalom energiája.
Mindig is az élet fontos részének tartottam a spirituális világot. Ugyanakkor szeretem az anyagi világot, a formák szépségét, az élet sokszínűségét. Mindezt a hátizsákos túrák formájában élem ki. Fanatikus túrázó vagyok.
A spirituális átalakulás, vagyis a személyiség és a tudat alapvető megváltozása csak egy archetípus fontos megjelenésekor következik be.
Van a Védákban egy sor, amely így szól: „Az embernek egyedül a tettekre van befolyása, a tettek gyümölcsére nincs”. Más szóval az ember megtesz mindent, amit csak tud, de arra már nincs hatása, hogy ez a dolog hogyan kerül be a világba.
Dr. John Hagelin egyszer azt mondta, hogy a Biblia rejtjelesen íródott, lámpafénynél egy dolog, de spirituális fényben valami teljesen más. Egyik nap a nappaliban vagyok, és előveszem a Bibliát, olvasni kezdem, mire íme, a lap hirtelen megtelt fénnyel, és már meg is történt. Szinte fehéren gyúlt ki az oldal, és bármi állt is rajta, egy önmagánál sokkal nagyobb dolgot világított meg, és hirtelen mindent megértettem. Megcsapott a felismerés, hogy ez az út, amelyet emberi lényként végigjárunk, annyira gyönyörű, és a legboldogabb happy enddel ér véget. Hogy minden rendben van. Nincs miért aggódni. Minden egyszerűen gyönyörű.
A természetnek az a törvénye, hogy amit vetsz, azt learatod, és az ember azzal a bizonyossággal érkezik az életbe, hogy a múltjának egy része vissza fog térni ebbe az életbe is.
Annyit tudok, hogy abból, ami a személyiségünket alkotja, sok minden már előre le van fektetve, mire ideérünk. A születés és a halál kerekének hívják ezt, én pedig hiszek abban, hogy már sok-sok alkalommal körbefordultunk.
Elég erősnek kell lenned ahhoz, hogy megvédd magad a világból áradó hihetetlen feszültségtől és stressztől. Logikus hát, hogy folytonosan táplálni kell a helyet, ahonnan az erő, a tisztánlátás és az energia ered – le kell merülni és élettel kell megtölteni a tudatot.
Nem igazán tudja elhinni az ember, hogy valaki tényleg megvilágosodhat, de belül valami azt súgja, hogy igaz lehet.
A testen túli létben nem létezik megítélési képesség, ezért a karmának teljhatalma van. Ha kellemes karmával rendelkezel, az fog felnagyítódni, ha kellemetlennel, akkor az fog felerősödni. Ezen két belső állapot az, amit sok hagyományban mennyországként és pokolként említenek. Ezért olyan fontos, hogy addig foglalkozz a karmáddal, amíg a megtestesült állapotban vagy. Itt tíz éven belül kidolgozhatod magadból mindazt, ami a test nélküli állapotban száz évig is eltarthat.