Minden munkaadónak az legyen a becsvágya, hogy nagyobb munkabéreket fizethessen, mint konkurrensei. A munkát vállalónak pedig az legyen a törekvése, hogy ezt a becsvágyat támogassa.
A teljesítményt többre becsüld a nyereségnél. Nyereség nélkül nincs tartós üzlet. A nyereséghez a természettől fogva semmiféle gonosz sem tapad. A jól vezetett vállalatnak meg kell hoznia, sőt meg is hozza a jó szolgálatokért az illő nyereséget. A nyereség azonban ne alapja, hanem eredménye legyen a teljesítménynek.
A szokás rendszerint egy bizonyos tompaelméjűséghez vezet; minden zavar megrémíti a lelket éppen úgy, mint a gond és a szerencsétlenség.
A Ford Művek az egyetlen vállalat Amerikában, ahol sztrájk még nem fordult elő, mert munkásait nem alantasainak, hanem üzlettársainak tekinti és a nyereséget megosztja velük. Felfogására jellemző, hogy a magántulajdonnak nem föltétlenül híve. Szerinte nem fontos, hogy kinek a birtokában vannak a termelő eszközök: fontos az, hogy az emberek dolgozzanak és tudatában legyenek annak, hogy munkájukkal hivatást teljesítenek.
A munka az élet talpköve és önbizalmunk alapja. Az önbecsülésnek sok munka a sarkköve, ezért dolgozik a jó munkaadó többet egy nap alatt, mint az embere.
Az emberek roppant sokat tévelyegnek azért, mert ferde megvilágításban látják a dolgokat. Látják a sikert, melyet mások kiverekedtek és azt könnyű győzelemnek minősítik. A legvégzetesebb tévedés! A hibák gyakoriak de a siker mindig fáradságos. A sikertelenséget nyugalomban, jólétben is elérhetjük, de a sikerért mindennel kell fizetnünk, amik vagyunk és amink van.
Az állhatatosság nyers, egyszerű, primitív ereje az akarat világának koronázatlan királynője.
A takarékosság a félelem kifejezése és kedvenc szabálya minden félig alvó embernek. A takarékosság kétségkívül jobb mint a pazarlás, de az is bizonyos, hogy kevesebb értéke van, mint a hasznot hajtó fogyasztásnak. Azok az emberek akik takarékosságukkal igen nagyra vannak, úgy prédikálják, mint az erényt. De van-e szánalmasabb látvány, mint a nyomorgó, aggódó lélek, amely legszebb napjaiban, sőt éveiben egy pár darab kerek fémbe kapaszkodik? Van-e abban valami dícséretreméltó, ha valaki életszükségleteit a minimumra redukálja? Ismerjük ezeket az úgynevezett takarékos embereket, akik fukarkodnak még azzal a kevés levegővel is, amelyet elfogyasztanak. Összeasznak testileg és lelkileg. Az ilyen értelemben vett takarékosság pazarlás – pazarlás az életnedvekkel és erővel. … A fogyasztás pozitív, aktív és éltető. A fogyasztás eleven valami és szaporítja minden jónak summáját.
A céltudatos ember mindent elérhet, amit maga elé kitűzött, de ha a jóakaratról megfeledkezik, nem sokra mehet.
Egyetlen tradíciónk van és ez így hangzik: „Mindent még jobban lehet csinálni, mint ahogy eddig csináltuk!”
A munkabér leszállítás rossz pénzügyi politika, mert egyúttal a vásárlóerőt is csökkenti.
A termelés nem azt jelenti, hogy olcsón vásároljunk és drágán adjunk el; sokkal inkább azt célozza, hogy a nyersanyagot illő áron vegyük meg és lehetőség szerint csekély ráfizetéssel használható terménnyé alakítsuk ás osszuk szét a fogyasztók között. A hazárdirozás, a spekuláció és a becstelen kereskedelem csak megnehezítik ezt az eljárást.
Az a kísérlet, hogy valakit kiűzzünk üzletéből: bűn, — bűn, mert ezáltal nyereségszerzésből embertársaink életviszonyaira nyomást gyakorolunk és az erőszak uralmát akarjuk az intelligencia helyébe léptetni.
Aki a jövőtől, vagy a sikertelenségtől fél, maga von határt működési körének.
A múlt csak annyiban hasznos, amennyiben megmutatja a fejlődés útját és módját.
A becsületes bukás nem szégyen, a bukástól való félelem ellenben az.
A sikertelenség csak alkalmat nyújt arra, hogy újra és okosabban kezdjük a munkát.
Az életet mindig úgy fogtam fel, mint utazást és nem mint nyugvópontot, amelynél megállunk. Minden mozgásban van és maga az élet is szakadatlanul mozog.
A munkásnak meg kell adni a jó bért, mert csak akkor dolgozik kedvvel és csak úgy adja oda a vállalatnak munkaerejét.
Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.
