A testi fogyatékos embereknek olyasmikre kell összpontosítani erejüket, amelyek végrehajtását megmaradt képességeik lehetővé teszik, és nem szabad azon keseregniük, hogy mi az, amit nem tudnak megtenni.

A fertőző betegségek kisebb figyelmet kapnak, mint mondjuk a rák, vagy a szívbetegségek, mert a fejlett országokból – ahonnan a legtöbb kutatás származik – már szinte teljesen kiszorították a járványokat.

Az influenza, ami már hosszú ideje az életünk része, évente 400 ezer ember halálát okozza. Elképesztő, hogy mennyi mindent nem tudunk az influenzáról.

Nagyobb pusztítást végezhet egy olyan vírus, ami akkor is fertőz, miközben az emberek nem érzik magukat annyira rosszul, hogy ne repülnének vagy ne menjenek el a piacra, mint egy esetleges háború.

Pontosan tudjuk, hogy hány gyerek betegedett meg gyermekbénulásban tavaly: 1625-en. A húsz évvel ezelőtti adatokhoz képest ez nem sok. Bizonyára vannak, akik azt gondolják, hogy ez nem is rossz arány, de jelenleg semmi sem garantálja, hogy a betegség megmarad a jelenlegi szinten. Vagy megszüntetjük teljesen vagy visszatérnek az évi több tízezer vagy több százezer megbetegedési állapotok.

Parányi dolgokról beszélünk, mégis olyan félelmetes kimondani azt a szót, hogy rák. Legyőzhet minket ez a kis hülye valami, ha engedjük neki. Olyan nehéz összerakni a gyógyulást.

Ha nem ettem volna meg a bucit a sajtburgereimhez, valószínűleg most nem lennék beteg.

Soha nem a magunkért való küzdelem a cél, hanem mások szolgálata. Ha nem akarunk megbetegedni, nagyon kell egymást szeretnünk. A betegségek megelőzésére és gyógyítására egyaránt a szeretet az egyetlen gyógyszer.

Egy gyötrelmes, hosszú betegségünk annyi emléket se hagy maga után, mint egy fogfájás. Lelkünk felejteni igyekszik. Évek múlva még azt a városrészt is elkerüljük, ahol a kórház van, melyhez szenvedésünk rögződik.