Szép, szép a szerelem a maga módján, de a barátság sokkal többet ér. Valóban nem ismerek semmit a világon, ami nemesebb vagy ritkább volna az önfeláldozó barátságnál.
Oscar Wilde
1854. október 16. - 1900. november 30.
ír költő, író, drámaíró
Új szenvedélyek, új gondolatok, új eszmék. Más lettem, de attól még nem szabad kevésbé szeretned. Megváltoztam, de neked örökre a barátomnak kell lenned.
A legmagasabb értelemben vett kritika a műremeket csupán kiindulási pontnak tekinti egy újabb remekmű teremtéséhez.
Egy barát bánatát megosztani könnyű, de rendkívüli karakterre vall, ha képesek vagyunk osztozni sikere felett érzett örömében is.
A nevetés nem rossz kezdete a barátságnak, és végnek föltétlenül a legjobb.
A csók nem csupán két test, de két lélek nagy összetartozásának jele. Az Örök Szellem üzenete. Ráadásul ha bűnösnek is nevezhető – e csók! -, és ha oly soká vártunk rá mégis, talán végzetünk felé indulunk vele.
Lassanként megszeretem a titkolózást. Már-már ez az egyetlen dolog, amely ebbe a mai életünkbe némi rejtélyt és csodát lophat be. A legközönségesebb holmi is kedves, mihelyt eldugjuk.
A világ igazi titokzatossága az, ami látható, nem az, ami láthatatlan.
Szeretek a falnak beszélni. A fal az egyetlen, ami soha nem mond nekem ellent.
A világon csak egy rosszabb dolog van annál, ha beszélnek rólad. Az pedig az, ha egyáltalán nem beszélnek.
A zene lelkünkben olyan múltat kelt életre, amelyet mi nem is ismerünk, és lelkünkben a szenvedésnek oly sejtését ébreszti föl, amelyről könnyeink sem tudnak semmit.
Csatorna szennyében gázolunk mi mind, ám van köztünk olyan, ki a csillagokba néz.
A szerelem mindig úgy kezdődik, hogy saját magunkat csapjuk be, és rendszerint azzal zárul, hogy végül másokat csapunk be.
Ha az emberek egyetértenek velem, mindig az az érzésem, hogy valami rosszat mondtam.
Ha akarom, ha nem, mindent el kell mondanom neked. Különös befolyásod van reám. Ha egyszer bűnt követnék el, idejönnék és bevallanám teneked. Te pedig megértenél.