Amíg az öröm iránti szimpátia megnöveli a világban létező öröm mennyiségét, addig a fájdalom iránti együttérzés nem csökkenti a szenvedés tömegét.
Oscar Wilde
Ha az ember szerelmes, az annyit jelent, hogy túlszárnyalja önmagát.
Pesszimista az, aki panaszkodik a zajra, amikor a lehetőség kopogtat.
Az egyetlen dolog, amit az emberi természetről biztosan tudunk, az, hogy változik.
Mindig bocsáss meg ellenségeidnek – semmi sem bosszantja őket ennél jobban.
Minden zugocska, amelyet szeretünk, egy világ a számunkra.
Azok tulajdonképpen a sekélyesek, akik életükben csak egyetlenegyszer szeretnek. Amit ők állhatatosságnak vagy hűségnek neveznek, én azt inkább a közöny tunyaságának vagy képzelethiánynak nevezném. A hűség az érzelmi életben ugyanaz, ami a következetesség az értelmi életben: egyszerűen a tehetetlenség bevallása. Hűség! (…) A birtoklás szenvedélye hozza létre. Hány dolog van, melyet félredobnánk, ha nem félnénk, hogy mások fölkapják!
A hűségesek csak a hétköznapi oldalát ismerik a szeretetnek; a hűtlenek ismerik a szeretet tragédiáit.
Ha a férfiak olyan asszonyokat vennének feleségül, akiket megérdemelnek, nagyon rosszul járnának.
Akinek nyerő kártyái vannak, mindig tisztességesen játszik.
Az élet célja az, hogy kifejlesszük önmagunkat. Hiánytalanul meg-megvalósítani természetünket – ez itten mindannyiunknak rendeltetése. Az emberek manapság félnek önmaguktól. Elfelejtették az első és legnagyobb kötelességüket, azt a kötelességet, mellyel önmaguknak tartoznak. Természetesen irgalmasok. Táplálják az éhezőt, ruházzák a koldust. De tulajdon lelkük koplal és meztelen. A bátorságot többé nem ismeri az emberi nem. Talán sohase is voltunk igazán bátrak. A társadalomtól való rettegés, mely az erkölcs alapja, az Istentől való rettegés, mely a vallás titka – ez a két dolog kormányoz bennünket.
A szépség, az igazi szépség ott végződik, ahol az értelmes ábrázat kezdődik.
A Szépség, csakúgy, mint a Bölcsesség, leginkább a magányos hódolókat kedveli.
Ha nem maradsz sokáig távol, itt foglak várni egész életemben.
Képzelőerőnket kárpótlásul kaptuk azért, amik nem lehettünk, humorérzékünket pedig, hogy vigasztalódjunk a felett, amik lettünk.