Oscar Wilde

Oscar Wilde

1854. október 16. - 1900. november 30.

ír költő, író, drámaíró

Oscar Wilde ír költő, regény- és drámaíró volt, a 19. századi irodalom egyik legeredetibb humorú és legszellemesebb alakja. A Dorian Gray arcképe szerzőjeként, valamint olyan színdarabok írójaként vált világhírűvé, mint a Bunbury, avagy jó, ha szilárd az ember és a Lady Windermere legyezője. Írásait az irónia, a társadalmi képmutatás éles bírálata és a váratlan fordulatokkal megfogalmazott életbölcsesség jellemzi, amelyek a szerelemről, az emberi természetről és a szabadságról ma is érvényes kérdéseket vetnek fel.

 Unom azokat a nőket, kik szeretnek bennünket. Azok a nők, kik gyűlölnek bennünket, érdekesebbek.

Féltékeny vagyok mindenre, aminek szépsége nem hal meg. Féltékeny vagyok az arcképre, amelyet rólam festettél. Miért tartja meg azt, amit én elvesztek? Minden múló pillanat elrabol valamit tőlem és odaadja neki. Jaj, ha megfordítva lenne! Bárcsak a kép változna és én maradhatnék mindig az, aki most vagyok!

Soha többé nem kapjuk vissza ifjúságunkat. Az öröm ütőere, mely bennünk lüktet húszéves korunkban, meglassul. Tagjaink elaszlanak, érzékeink megpudvásodnak. Förtelmes babákká fajzunk, és a szenvedélyek emléke riaszt, melyektől túlságosan féltünk, azok az isteni kísértések gyötörnek, melyeknek nem mertünk engedni. Ifjúság! Ifjúság! Nincs is a világon más semmi, csak az ifjúság.

Tudod, hogy nem nagyon prédikálom a házasságot. A házasság igazi hátránya az, hogy önzetlenné tesz. És az önzetlen emberek színtelenek. Nincs egyéniségük. […] Különben minden tapasztalat értékes, és bármit mondanak a házasság ellen, a házasság tapasztalat.

Vannak bűnök, amelyek varázsa inkább a rájuk való emlékezésben rejlik, mint elkövetésükben, […]. De ez a bűn nem azok közül van. Ezt ki kell vetni az agyból, ezt el kell kábítani mákonnyal, ezt meg kell fojtani, különben a bűn fojtja meg őt.

Csipogó verebek zörögtek a borostyán zöld, lakkos levelei közt,s a fellegek kék árnyai úgy surrantak el a füvön, mint a fecskék.

Mindenre a világon képes lennék, hogy visszakapjam az ifjúságom, csak arra nem, hogy tornásszam, hogy korán keljek, és hogy becsületes, hasznos polgár legyek.

 Én szigorúan osztályozom az embereket. Barátaimat a szépek, ismerőseimet a jellemesek, ellenségeimet az okosak közül választom ki. Ellenségeink kiválasztásában sohase lehetünk eléggé óvatosak. Egyetlenegy ellenségem sincs, aki tökfilkó volna. Többé-kevésbé mind okosak, s így aztán becsülnek engem. Nagyon hiú vagyok? Szerintem igen.

Nőkkel szemben egyetlen módon viselkedhetünk csak. Ha csinosak, udvarolnunk kell nekik, és ha csúnyák, akkor is udvarolnunk kell nekik.