Oravecz Nóra

Az attitűd, az akarat, a szorgalom és a kitartás szüli azokat a lehetőségeket, amelyek megváltoztathatják az életedet.

Az majdhogynem természetes, hogy az emberek kifogásokat keresnek, mielőtt valami újba kezdenének. Nagy különbség viszont, hogy hajlandó vagy-e tenni is azért, hogy változás álljon be az életedbe, vagy inkább ragaszkodsz a negatív hiedelmeidhez.

A kérdés, hogy elhiszed-e, hogy lehet másképp, hogy van benned annyi erő, hogy eljuss oda, ahol az életed megváltozik. Ahol rádöbbensz, hogy még mindig rengeteg kinyitásra váró kapu áll előtted, és még több lehetőség, ami az életedet megváltoztathatja.

Amíg nem teremted meg magadnak a tökéletes életet, másokéra leszel irigy. Ha viszont már tudod, neked mi a tökéletes, teszel is majd érte. És büszke leszel a másikra, ha neki már sikerült. És arra ösztönöz majd, hogy te is elérd a célodat, ha neki összejött.

Minden mélypontban van valami közös: az érzés, amikor már unod, amikor belefáradsz. Olyankor sokkal kevesebb erőre van szükséged ahhoz, hogy megtedd a következő lépést, mint ahhoz, hogy képes legyél elviselni azt, amiben épp vagy. Érj el erre a pontra, és rajzolj át mindent: a napjaidat, a heteidet, tudd, hogy mit akarsz, és ne hagyd, hogy mások letérítsenek az útról. Azt akarják majd, hogy feladd. Hogy ne csináld tovább, hogy te is vesztes legyél – mint ők. De a győztest egyetlen dolog különbözteti meg a vesztesektől: az, hogy bízik abban, hogy bármire képes.

Senki sem lehet az életed hőse, csak te magad. Nem menthetnek meg mások, ugyanis senkinek sem lehet akkora hatása az életedre, hogy változtass, hogy elindulj, hogy átalakulj. Segíthetnek, elindíthatnak az utadon, de csak te tudsz rajta maradni. Neked kell döntened, neked kell akarnod, neked kell erőt venned magadon, és hinned abban, hogy van egy olyan élet, ami boldoggá tesz és megéri érte harcolni.

Egyetlen út van. A boldogság, a kiteljesedés, az, hogy rád találnak azok a pillanatok, amik kiszíneznek mindent, olyanra, ami a célodhoz visz. Előre, tovább, egészen addig, amíg el nem jutsz a helyedre, oda, ahova születtél. Persze rögtön nem kaptad meg, rögtön nem raktak oda, de az élet mindig adta a jeleket, te meg hallgattál rá. Ha volt eszed. Megteheted, hogy elhessegeted az érzéseidet, és úgy teszel, mintha nem is lennének, de semmi értelme. Egy ronccsá válnál, olyanná, aki nem mer elég mélyre hatolni magában, aki nem mer elég nagyot álmodni, aki nem mer a helyére kerülni. Pedig csak ennyi dolgunk van. Indulj el, menj előre, találd meg a helyed, mert hidd el, mindenkinek megvan a maga helye. Mindenki okkal jött, de nem elég rájönni az okra. Rá kell szolgálni, hogy abban is élhess, ami a tiéd.

Vannak határok, falak, korlátok, el is döntheted, hogy szépen megbújsz mögöttük, de dönthetsz egész másképp. Úgy, hogy azt mondod, olyan nincs, hogy képtelen vagy átugrani, vagy hogy mögötte már nincs semmi, és inkább addig feszegeted a határokat, bontogatod a falakat, vagy próbálod átugrani a korlátokat, amíg rá nem jössz, hogy képes vagy eltüntetni őket. Hiszen minden legyőzhető, ha hiszel magadban.

Találd meg az erőt magadban ahhoz, hogy mindent átalakíts azzá, ami boldoggá tesz. Találd meg az erőt ahhoz, hogy meg merd tenni az első lépést. Lehet pislogni, meg lehet figyelni. Lehet pihenni, de tudni kell, hogy mikor kell felállni, és menni tovább. Lehet élni csukott szemekkel, elzárva egy jobb élet lehetőségét magadtól, egy életre becsapva, átverve a lelked, de egy dolgot jó szem előtt tartani: az erő benned van. A kérdés, hogy mersz-e találkozni vele, és rábízni magad.