Álom! Akarom, hogy az legyen!
Szörnyű! Jaj! Felriadok a valóra!
Veszélyes lehet, ha az ember gondolatai mindig csak egy pont körül keringenek.
Fantasztikus, nem, hogy egy kis akarattal meg jóindulattal mire képes az ember, mindössze három óra leforgása alatt!
Be derék szokás: keresztyén s emberi:
a sírnál állva visszatekinteni
jóindulattal az elhunyt életére.
Azt hiszem, hogy legelsősorban ember vagyok, éppen úgy, mint te – vagy mindenesetre meg kell kísérelnem, hogy az legyek.
Mi az ember? Kis pihe, semmi más,
kicsit néznie kell, mi a mód s a szokás.
Ne légy valami más ma, mint
tegnap, s holnapra más megint.
Ami vagy, légy az teljesen:
ne néha az, és néha nem.
Magányos – csodálatos, nagyszerű magányban élek. Volt bőven ráérő időm, hogy elgondolkozzam – egyről s másról.
Több út hív. Jobbra menjek-e, balra?
A döntés jelzi: ki bölcs, s ki a balga.
Nem maga a társadalom kényszerít rá, hogy görbe utakon járjunk?
A fájdalom rosszá és tűrhetetlenné teszi az embert.
Az ügyvédkedés keresetnek olyan bizonytalan, főként ha az ember nem akar csak szép, tiszta ügyekkel foglalkozni.
Az ember az, ami; ami ő maga,
köszönettel a sorsnak nem adós soha,
útját nem az engedély vagy a pátens szabja.
Mily nagyszerü: látni a célt magát,
s el is érni, ha kell, tüzön-vizen át.
Nézz bele akármelyik emberbe, mindenikben találsz legalább egy sötét pontot, amelyet takargatnia kell.
Csakhogy beteg lelkű, hisztérikus emberekkel senki se tud kijönni, ezt az egyet jól megtanultam!
Az ihletnek, tudod, nem lehet parancsolni, akkor jön, amikor neki tetszik – ha pedig jönni akar, úgyis megjön.
Egész kellemes volna az élet, csak a sok féleszű világboldogító hagyná békén a szegényembert, és ne folyton rajtunk akarnák behajtani eszményeiket.
Aki megfosztja az átlagembert az élete nagy hazugságától, a boldogságát veszi el tőle.