Két ember egy roncson mégis jobban megvan, mint mindenik a magáén.
Henrik Ibsen
70 idézet
1828. március 20. - 1906. május 23.
norvég drámaíró, színházi rendező, költő
Beteg a te lelked gyerekkorod óta. Anyai örökség. Az egyetlen anyai örökséged.
Ó, csend! Vidéki öröm hazája!
Hogy vethettem meg egykor annyira én!
Magát az ember a városokba zárja,
hol csőcselék tolong a ház küszöbén.
Bár annyit tudnál, fiam,
hogy a nadrágodra foltot
vess, ha szakadt s híja van!
Nem árt, Gina, ha olykor az emberi lét sötét és rejtelmes dolgaiba is belepillantunk.
(A vadkacsa)
Csak semmi adósság! Soha kölcsönt! Valami kényszeredett, valami csúnya lopakodik az otthonba, amely kölcsön – adósságra épül.
Ha visszanézek arra, amit életedben elkövettél, mintha megcsonkított tetemekkel borított csatateret látnék.
Álom! Akarom, hogy az legyen!
Szörnyű! Jaj! Felriadok a valóra!
Veszélyes lehet, ha az ember gondolatai mindig csak egy pont körül keringenek.
Fantasztikus, nem, hogy egy kis akarattal meg jóindulattal mire képes az ember, mindössze három óra leforgása alatt!
Be derék szokás: keresztyén s emberi:
a sírnál állva visszatekinteni
jóindulattal az elhunyt életére.
Azt hiszem, hogy legelsősorban ember vagyok, éppen úgy, mint te – vagy mindenesetre meg kell kísérelnem, hogy az legyek.
Mi az ember? Kis pihe, semmi más,
kicsit néznie kell, mi a mód s a szokás.
Ne légy valami más ma, mint
tegnap, s holnapra más megint.
Ami vagy, légy az teljesen:
ne néha az, és néha nem.
Magányos – csodálatos, nagyszerű magányban élek. Volt bőven ráérő időm, hogy elgondolkozzam – egyről s másról.
Több út hív. Jobbra menjek-e, balra?
A döntés jelzi: ki bölcs, s ki a balga.