Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár.
Szilveszter idézetek
Holnap szilvesztereste – gondoltam, s ettől mindig egy kis szomorúság ül a szívemre. A végtelen jóság s a végtelen szomorúság felfoghatatlan valósága: az Idő majd – talán – megáll egy pillanatra, és szembenéz velünk, mintha lennénk, és talán vagyunk is; aztán újra peregni kezd a mulandóság homokórája, és nem mond semmit, nem ígér semmit, csak folyik, csak folyik, hogy majd egyszer egészen betemesse a szívünket.
Egyesek szerint minden szépség eltűnt az életünkből. Hogy lehet akkor, hogy szilveszterkor együtt ünneppel az egész világ? Mindenhol bulival köszöntjük az új évet.
Álljunk meg, és emlékezzünk a mögöttünk álló évre! Emlékezzünk a sikereinkre és a kudarcainkra, a megszegett és betartott ígéreteinkre. Arra, amikor a legjobb kalandokban volt részünk, és amikor bezárkóztunk, hogy elkerüljük a csalódásokat. Valójában erről szól a szilveszter. Kapunk még egy esélyt, hogy megbocsássunk, hogy jobbak legyünk, többet adjunk, többet szeressünk, éljünk. Ne töprengjünk azon, mi lett volna, ha, örüljünk annak, ami jönni fog. Fogadjuk meg, hogy jobban odafigyelünk egymásra, jót adjunk, és nem csak ma éjjel, hanem egész évben.
A világon sok olyan dolog van, ami felett nincsen hatalmunk: földrengések, árvizek, valóságshow-k. De a döntés sokszor a mi kezünkben van, legyen szó megbocsátásról, önzetlenségről vagy újrakezdésről. Mert csak egyvalami tudja kiűzni a magányt az életünkből, a szeretet, a szeretet minden formája. Reményt ad, hogy bízzunk az újévben. Számomra erről szól a szilveszter éjjel, a reményről és persze a bulizásról.
Az emberek nem attól híznak meg, amit karácsony és szilveszter között megesznek, hanem amit szilveszter és karácsony között.
Neki kell a faluba menni, ha szilveszter este nem akar egyedül maradni. Egyedül az évekkel, melyek elmentek, és egyedül az emlékekkel, melyek ködösek voltak már és távoliak, mert az idő az emlékeket is messze elhordta.
A szilveszteri fogadalmaimhoz utólag hozzácsaptam, hogy minden hónapban legalább két könyvet elolvasok.
Csodás szilveszter este, mondhatom. Ennél még az az 1987-es kabaréismétlés is szórakoztatóbb lehet, amit anyuék néztek otthon a tévében.
Nincs szükségem semmilyen hímneműre ahhoz, hogy jól sikerüljön a szilveszter este, csak zenére és az őrült barátnőmre, aki elvisel. A tökéletes recept, amiben sosem csalódtam eddig.
A szilveszter este mindig csak annyi, amennyire komolyan vesszük: lehet nagy jelentőségű lépés az óévből az újba, de lehet egy egyszerű, újabb nap.
Amikor a 2000. év szilveszterének éjszakáján összecsendültek a poharak, a legtöbben egyetértettek abban, hogy a XXI. század problémái megoldhatók.
Pedig a szilveszter erről szól, nem? Bulizni, akkor is, ha nincs kedved. Inni, akkor is, ha nem szoktál. És nevetni, akkor is, ha legszívesebben inkább sírnál.
A kínzó karácsonyi vacsorákat még csak-csak túléljük a szeretteink közt – vagy éppen azok közt, akiket legszívesebben két és fél méter mélyen látnánk egy temetőben –, a szilveszterek magánya sok embert meggyötör. Elvárásaink vannak az utolsó nappal szemben, akkor látjuk meg igazán, milyen csődtömegek vagyunk. Gyűjtögetők, depressziósok, senkik. Eldöntjük december utolsó napján, hogy január elsejétől minden más lesz, de igazából soha semmi sem lesz más.
Az erdőben máglyát szoktunk rakni szilveszterkor, és az éjfélnek füst – és csillagszaga van.
