Aki sohasem remélt, sohasem eshet kétségbe.
George Bernard Shaw
1856. július 26. - 1950. november 2.
ír származású drámaíró
A házasság számomra azt jelenti, hogy megtagadom a hitemet, meggyalázom a lelkem szentségét, bemocskolom a férfiasságomat, eladom az örökségemet egy tál lencséért, szégyenletesen feladom a harcot, behódolok, igába hajtom a fejemet, belenyugszom a vereségbe. Rothadásnak indulok majd, mint olyasmi, ami már betöltötte a hivatását, és célja-vesztetten a szemétdombra került. A férfiból, akinek jövője volt, átváltozom a férfivá, akinek már csak múltja van. A többi házasember kenetteljes pillantásából kiolvasom majd a kárörömöt, hogy egy új fogolytársuk érkezett, és osztozik majd velük a gyalázatban. A fiatalemberek megvetéssel néznek majd keresztül rajtam, mint csődbe ment emberre, aki becsukta a boltját; a nők szemében pedig nem leszek többé érdekes kérdőjel és számításba jövő lehetőség, hanem csak egy másik nő tulajdona – s méghozzá hibás áru: a legjobb esetben is másodkézből való, kissé használt férfi.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Kétféle tragédia van az életben, uram. Az egyik az, ha nem teljesül az ember szíve vágya. A másik pedig az, ha teljesül.
Intellektuális és erkölcsi szempontból hazugokra és kontárokra fel lehet osztani az embereket; de aki azt következteti, hogy a kontár mindig kontárkodik és a hazug mindig hazudik, az politikailag ártalmas.
Amíg nem vágja nyíltan pofon a társadalmat, a társadalom nem tesz fel kellemetlen kérdéseket.
Változás nélkül nincs haladás; és aki nem képes megváltoztatni gondolkodását, az semmit sem tud megváltoztatni.
Nem használhatok olyan istent, aki nem tud felelni a kérdéseimre.
A bürokrácia hivatalnokokból áll; az arisztokrácia bálványokból; a demokrácia bálványimádókból.
Az isten sem teremtette volna meg a világot, ha arra gondolt volna, hogy mennyi kellemetlenséget fog okozni ezzel. Aki életet teremt, kellemetlenséget is teremt. A kellemetlenségeket csak egyféleképpen lehet elkerülni, ha kiirtjuk az életet. Figyelje meg, a gyávák mindig is azt ordítják: a kellemetlen embereket ki kell irtani!
Tanulja meg, hogy a lelke sem lehet tiszta az olyan lánynak, akinek a teste ragad a piszoktól.
A kultúra mindig azon szenved hajótörést, hogy az uralkodó osztályokat úgynevezett középiskolai oktatásban részesítik, amiből csak iszonyú tudatlanság, meg szellemi és erkölcsi éretlenség származik, az értelmi képesség természetellenes és káros használatának eredményeképpen. Járni és öltözködni sem tanulna meg egyetlen gyerek sem, ha a keze, lába vasban volna s csak akkor és aszerint mozoghatna, amikor és ahogy a gondozói rángatják.
A boldogság sose volt célom. Mint Einstein, én sem vagyok boldog s nem is akarok az lenni, sem időm, sem kedvem nincs efféle bódulatokra, amilyeneket egy pipa ópium vagy egy pohár whisky árán megvásárolhat az ember, bár álmomban, két-három ízben én is megízleltem a boldogság igen magasrendű fajtáját.
Ha a férfiak elkezdenek beszélni, ezalatt az ember nyugodtan gondolhat akármire. Annyira elmerülnek saját mondókájukban, hogy észre sem veszik figyelünk-e vagy nem.
El sem tudod képzelni, milyen veszettül izgató kézbe venni egy emberi lényt, és gyúrni belőle egy másikat, egy egész másikat – pusztán azzal, hogy újra tanítjuk beszélni! Ez azt jelenti, hogy áthidaljuk a legtátongóbb űrt, ami elválasztja egymástól a társadalmi osztályokat és a lelkeket!
Tulajdonképpen nem abban van a különbség, hogy az ember hogy viselkedik, hanem hogy az emberrel hogyan viselkednek. Én Higgins professzor úr számára mindig csak egy virágoslány maradok, mert ő mindig úgy fog viselkedni velem, mint egy virágoslánnyal. De maga előtt úrinő lehetek, mert maga mindig úgy fog viselkedni velem, mint egy úrinővel.
Csak a művészet költött világában találtam valamelyes kielégülést, s hivatásomul választottam, hogy ezt a költött világot életre keltsem, s közben bohém módra és lázongva éljek, s ellenségesen nézzem, ne az emberiséget, hanem az emberiség torz kinövéseit, amelyeket a magántulajdon és az ipari forradalom együtt hozott létre. A „szeressük egymást” elvét képtelenségnek találtam, látva, hogy az emberi társadalom szeretetre nem méltó, utálatos osztályokra tagolódik.
Még én sem tudom biztosan, mi is az igazság magamat illetőleg. Teszem azt: mennyire vagyok bolond és mennyire épelméjű? Nem tudom. Különleges adottságom jóvoltából sokra vittem Londonban a mesterségemben. De Don Quijote a példa rá, hogy ha valaki ésszel sokra viszi, attól még sültbolond is lehet.
Huszonöt évig kannibál voltam. Azután lettem csak vegetáriánus. Shelley nyitotta ki a szememet, tőle tanultam meg, milyen barbár vagyok a táplálkozásban, de a gyakorlatban csak 1880-ban vagy akörül változtathattam életmódomon, amikor Londonban megnyíltak az első vegetáriánus éttermek. Vegetariánizmusom furcsa hatást vált ki kritikusaimból. Ha elolvas egy cikket, amely legújabb könyvem állítólagos ismertetése, kiderül, hogy a kritikus valójában a saját magánéletét védelmezi az enyémmel szemben, és az egész nem más, mint egy vérig sértett ember apologia pro vita suaja(életének mentsége). A kritikus igyekszik végigcsinálni szokott, mutatós tollgyakorlatát, de torkára megy a vágóhidakon kiömlő vér, s felrémlenek előtte a vásárcsarnok iszonyú hullahegyei. Ez az egész mauvaise honte (műfelháborodás) a húsevő mardosó önvádja olyan valaki láttán, aki élő bizonyosság arra, hogy sem hús, sem hal, sem baromfi nem okvetlenül szükséges az életben és irodalomban elérendő sikerhez. Minden más hóbortom ismerős nekik, gyakran közös is. Ez azonban vérbűn, és Blut ist ein ganz besondrer Saft (a vér egészen különleges folyadék).
A beszéd tudománya. Ez a mesterségem, és ez a bogaram. Nincs nagyobb boldogság, mint ha az ember meg tud élni a bogarából.
George Bernard Shaw idézetek – éles humor és mély társadalomkritika
George Bernard Shaw ír drámaíró, esszéista és kritikus volt, aki műveivel és gondolataival a világirodalom egyik legkülönlegesebb hangját képviselte.
Szellemes, mégis mélyen elgondolkodtató stílusa egyszerre szórakoztatta és provokálta a közönséget. Munkásságát a társadalmi igazságtalanságok elleni kiállás, a szatíra és a maró irónia jellemezte.
A George Bernard Shaw idézetek sajátossága, hogy rövid, frappáns formában világítanak rá az emberi természet ellentmondásaira, a társadalmi rendszerek gyengeségeire és az élet komikus oldalára. Szavai sokszor gúnyosak, de mindig tartalmaznak egy mélyebb igazságot, amely gondolkodásra késztet.
Az itt összegyűjtött idézetek mindazoknak szólnak, akik szeretik a humort és a bölcsességet egyszerre, és akik értékelik, ha egy gondolat nemcsak mosolyt csal az arcukra, hanem új nézőpontokat is nyit meg előttük.