Hol van az otthon? Ahol a legjobb. Ahol a mobiltöltődet tartod. Ahol automatikusan csatlakozik a wifihez a net. Ahol a szomszéd visszaköszön. Otthon az a hely, ahová kora tavasszal elteszed a télikabátodat. Ahol a januári árleszállításkor vásárolt karácsonyi díszeket tárolod a következő karácsonyig. Ahol ha eltévedt embert látsz, útba tudod igazítani. Ahol tudod a párhuzamos utca nevét.
Otthon idézetek
Jókai Mórra nem annyira az írás, mint inkább a lakhatás miatt tekintek elődömként. Ő a Svábhegyen lakott, nekem pedig szemben van lakásom, a Sas-hegyen. Amikor otthon vagyok, kimegyek az udvarra, magam elé nézek, és arra gondolok, hogy egykoron az utolsó regényein dolgozó Jókai ott állhatott valahol szemben.
Budapesten soha nem éreztem magam igazán otthon.
A baj abban van, hogy volt egy ideális elképzelés bennem, még kisgyerekként, és azt magától értetődően elveszítettem, de soha nem gyógyultam meg a veszteségtől, hogy Gyula az én városom. Kisgyerekkoromban nagyon szerettem Gyulát, rajongtam érte. Aztán amikor megértettem, Gyula micsoda, összetörtem. És nem gyógyultam meg, nem is fogok. S aránylag keveset segít, hogy ebben a városban, az egyedüliben, ahová egykor tartoztam, ahol otthon éreztem magam, semmiféle nyomot nem sikerült hagynom, mint művész. Amerikában vagy Japánban, Spanyolországban vagy Németországban jobban ismernek, mint Gyulán. Nem fáj ez, csak nem segít. Meg őszintén szólva: nem értem.
[…]
… ez volt az egyetlen hely, ahová tartoztam valaha, a többihez nem tartoztam soha, mindig idegen voltam ezeken a helyeken.
















